Arisztokraták a történelem színpadán

Két könyvbemutató, és mindent összevetve tíz előadás, amelyeknek a zömét csütörtök délelőtt hallgathatják meg az érdeklődök a megyei levéltárban egy átfogó témában. A mintegy hat évszázadot átkaroló, nagy múltú Károlyi-család 18-19. századi tagjairól tudhattak, illetve tudhatnak meg a történelem kedvelői sok mindent azon a két napos konferencián, amely a Magyar Nemzeti Levéltár Károlyi Kutatócsoportjának és részben a Lendület Családtörténeti Kutatóintézetnek köszönhetően jutott el augusztus 18-19-én a szabolcsi tagintézménybe. A 2016-tól szárnyait bontogató, majd 2017-ben Fehérvárcsurgón megalakult kutatóintézet elhatározta, hogy minden évben lehetőséget biztosít – különböző Károlyiakhoz köthető helyszíneken – a történelemtudomány színpadára immár sikerrel és egyre nagyobb tudományos visszhangot keltve kilépő kutatóinak.

Élvezetes olvasmányok

Nem véletlen, hogy szerdán elsőként azt a több szerkesztő – Arany Krisztina, Bara Júlia, Laczlavik György és Lengyel Nóra – által jegyzett, a memoár és a naplóműfajok között átmenetet képező forrástanulmányt mutatták be, amelyben egyebek mellett a Károlyi Antal egykori főispán és tábornoknál, és feleségénél, B. Haruckern Jozéfánál is vendégeskedő Therese Corsan és Heuber Antal naplótöredékeit állították párhuzamba egymással. A katalán nemesi családból származó Corsan feljegyzéseit Arany Krisztina fordította olasz eredetiből. A nemes hölgy fiatalos, éles nyelvű, dinamikus, humorban bővelkedő gondolataiból, és a társ naplóíró káplán élményeiből sokat megtudhat az olvasó a 18. századi arisztokrácia mindennapjairól, például arról, hogyan utazgattak, hogyan látták Pest újjáépítését, és ott hol lehetett a legjobb kávét inni.

Az unikális kiadvány ismertetése után Horváth Gyula a Károlyiak szövevényes rokoni kapcsolatairól rántotta le a leplet, megmutatva, hol helyezkedtek el az akkori vezető nemesi elithez viszonyítva. Szilágyi Adrienn Fehér György – a 19. század végén élt tőkés vállalkozó és üzletember, Károlyi Sándorról írt – tanulmányát ismertette. A záró műhelybeszélgetés előtt pedig Schmidt Anikó az „ál” Károlyi Istvánról szólt előadásában.