2021.09.06. 17:00
Többletjövedelemhez juthatnak
Hónapok óta tart a vita arról, hogy alkalmasak-e a fővárosi elgazosodott parkok és közterek méhlegelőnek.
Magam, apám és nagyapám után 3. generációs méhészként (ez kb. 3-szor 50 év) teljes biztonsággal állíthatom, hogy ezek a területek három fő okból méhlegelőnek teljes mértékben alkalmatlanok.
Városi nehézségek
Először is nincsenek a gaz között mézelő virágok, másrészt, ha lennének, olyan mértékben szennyezik a területet a kipufogógázok, hogy alkalmatlan lenne mézelésre, harmadrészt a méheket elsodorná a folyamatos autóforgalom.
Paradox módon, ha többszörösen lekaszálnák a területeket, ott előbb-utóbb megjelenne az alacsony növésű Fehér here (vad lóhere), ami mézelő növény. Ettől persze a másik két probléma megakadályozná a nektárgyűjtést.
Vannak a városi méhészkedésre elszigetelt próbálkozások, amikor néhány kaptárt telepítenek lapostetős, magas házakra. Ezek a méhek jellemzően a járműforgalom fölött repülnek, és a napi fenntartásukhoz tudnak némi nektárt gyűjteni.
A méhek aktív tevékenysége a kb. 100 napos téli pihenő után már február elején elindul, amikor a jó esetben futball-labda méretű, telelőfürt közepén fél tenyérnyi méretben beindul a fiasítás. Ahhoz, hogy ezt rohamosan ki tudják terjeszteni és kellően „megnépesedjenek” a fő hordást adó akácra, nagy mennyiségű friss virágpor szükséges.
A legkorábbi virágporforrás a mogyoró és az éger, majd ezt követik a fűzfélék, közülük a nagy bokrokban növő rekettyefűz. A füzek után virít a gyermekláncfű, ami a csonthéjasokkal együtt (szilva, meggy, cseresznye, barack) jobb években adott már 8-10 kilónyi pergethető mézet. Jelentős nektár- és virágporforrást ad a repce, ami belenyúlik az akácvirágzásba. Az akác utáni aszályos időszak átvészeléséhez van aztán nagy jelentősége az ártéri virágoknak: a legnagyobb mennyiségű nektárt adják, és jó kondícióba és népesen tartja a méhcsaládokat a somkóró és az aranyvessző. A szezon zárását jelenti a napraforgó virágzása.
Komplett méhészet
Jellemzően két méhészeti stílus van: egyik esetben kiépít a méhész egy szép, körbekerített tanyát gyümölcsfákkal, konyhakerttel, bográcsolóval, és egész évben állandó helyen méhészkedik. A másikban vándorol repcére, első majd második akácra, napraforgóra és le Csongrádba vaddohányra. Ez rendkívül költséges és fáradságos módszer.
A méhészkedés jövője pedig az, ami Amerikában működik. A farmer például a 100 hektáros vetőmag termelésre beállított lucerna táblájának megporzására bérel egy komplett méhészetet. A sokévi tapasztalat szerint a maghozam jelentősen megnövekszik, ebből a többletjövedelemből jut annyi a méhésznek is, ami meghaladja a méztermelésből származó jövedelmét. T
- Toldy Kálmán -