Isten szeretete mindig megdöbbentő

– Otthon éreztem magam, igazi egyháztapasztalatot éltem meg – mondta Palánki Ferenc megyés püspök, akivel az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusról beszélgettünk.

A kongresszusi programokon, miséken megyénkből is sokan részt vettek, a beszámolókat nemrég olvashatták, most arra voltunk kíváncsiak, hogy a megyés püspök milyen kegyelmi ajándékokkal tért haza, milyen volt a keresztény találkozó hangulata.

Hatalmas ajándék volt

– Rendkívüli hangulat uralkodott egy héten át a magyar fővárosban, ahol több százezer ember, nemzetek keresztényei: főpásztorok, papok, civilek pünkösdi tapasztalatot éltek meg, együtt tettek tanúságot keresztény hitükről. Fantasztikus érzés kerített a hatalmába mindannyiunkat.

Elsősorban a Jóistennek kell megköszönni, hogy a jelenlegi vírushelyzetben a világméretű találkozót mi, magyarok szabadon, nyitottan meg tudtuk rendezni, a környező országok talán erre nem kaptak volna engedélyt. Örömmel tölt el bennünket, hogy a Jóisten rajtunk, magyarokon keresztül egy hatalmas ajándékot adott az egész világnak.

– Sok ország zarándokait, püspökeit, papjait fogadta Magyarország ezekben a napokban, Istennek a boldogító jelenlétét tapasztalhattuk meg. Mindenki mosolygott, figyelt a másik emberre, segített abban, hogy minél jobban sikerüljön megélni a találkozót. A precíz szervezést, a kongresszus profi megjelenését, gördülékenységét megtapasztalva a külföldi vendégek gratuláltak a magyaroknak. Nekem is nagy élmény volt, hogy részt vettem az előkészületekben, aztán a lebonyolításban, és megtapasztaltam, hogy a közös munkának milyen gyümölcsei, eredményei vannak – emelte ki a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye vezetője.

Palánki Ferenc püspök mindig hangoztatja, hogy az egyház „élő”, nem valami burokba bújt közösség, ott van mindenhol, ahol szükség van rá, hirdeti az evangéliumot. Mindez a kongresszus idején hatványozottan megjelent.

– Az egyház nemcsak a papok, hanem minden megkeresztelt ember közössége. Bármilyen keresztény felekezethez is tartozik valaki, keresztsége révén már nem beszélhet kívülállóként az egyházról, ezért amikor arról kritikát fogalmazunk meg, tudnunk kell, hogy magunkról beszélünk. Ennek értelmében kell beszélni, gondolkodni és közösségünket képviselni.

– Tulajdonképpen az egyház nem a tökéletesek, hanem az emberek közössége, de a mi bűnünk nem veszi el az egyház szentségét, mert azt Jézus Krisztus biztosítja, aki valóságos Isten, azért is szent az egyház, mert Ő alapította, nem pedig azért, mert a tagjai szentek. Nekünk éppen az a feladatunk, hogy életünk során törekedjünk erre az életszentségre, vagyis Jézus követésére, szeretetének megjelenítésére – fűzte hozzá a püspök atya.

Nem vagyunk kevesen

Amikor arról kérdeztük, hogy a kongresszusnak milyen eseményeire gondol vissza örömteli szívvel, azt válaszolta:

– Mélyen megérintett a Papp László Budapest Sport­arénában rendezett Forráspont Ifjúsági Esten a 12 ezer fiatal tanúságtétele és aznap délelőtt Áder János köztársasági elnök tanúságtétele is. Természetesen a több százezer ember részvételével a Kossuth téren és a Hősök terén bemutatott szentmisék fenségessége mély, bensőséges élményt adott. Ezzel meg tudtuk mutatni, hogy nem vagyunk kevesen...

– Kell, hogy a kereszténység megdöbbentő legyen, amikor feltárul az, aki mögötte van. Ezt kell továbbadnunk, és ezt Jézustól lehet megtanulni, hiszen Ő az embert bűnös volta ellenére is szereti. Ő másként tekint az emberre, mint ahogyan mi egymásra. Benne nincs előítélet. Úgy érzem, sokan segítséget kaptak; rátaláltak a forrásra, hiszen ugyanazzal a Krisztussal találkozunk egy falusi templomban, a hétköznapi szentmise csendjében, mint a több százezres szentmisén.

Ferenc pápa fontosnak tartotta, hogy eljöjjön az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zárómiséjére, a Statio Orbisra. – Ő is nagyon hálás volt, hogy két év után újra közösségben ünnepelhetett, látva a rengeteg áhítatos, mélyen hívő embert, akik között sok fiatal és fiatal családok is jelen voltak. Ferenc pápa jezsuitaként a beszédeit mindig három pontra fűzi fel. Így három fő gondolatot, útmutatást találhattunk beszédében.

– A szentatya az első pontban Jézus, a Messiás hirdetéséről beszélt, amelynek kiindulópontja a Péter apostollal való beszélgetés volt. Ebben Jézus felteszi a kérdést tanítványainak: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” (Mk 8,29). Péter megvallja: „A Messiás vagy.” Jézus „a lelkükre kötötte, hogy ne szóljanak róla senkinek” (30. vers). Azért nem volt szabad erről beszélni, mert a messiás alatt az emberek abban a korban is, és ma is sokfélét értenek. Azt a Jézust szabad és kell hirdetni, aki az Isten fia. Nem politikai messiást, megváltót, hanem az élet teljességét elhozót. Jézus hirdetésére szólított fel Ferenc pápa, amelyhez szükséges a második pontban is hangsúlyozott döntés.

– Nap mint nap döntenünk kell Jézus mellett. Krisztus nem egy kétezer évvel ezelőtti személy, hanem ma is él, rábízhatjuk az életünket, Tőle segítséget kaphatunk, Neki szolgálhatunk hivatásunk teljesítésével, embertársaink szeretetével. Ezt a döntést kell meghozni mindennap. A harmadik gondolat pedig Jézus követéséről szól.

Itt Ferenc pápa azt hangsúlyozza, hogy nemcsak Jézus csodálóivá kell válnunk, hanem követőivé is. Nem elég csak csodálni a tetteit – azt gondolván, nekünk az nem sikerülhet –, hanem az Ő erejével követnünk kell Őt, s ha együttműködünk Vele, akkor sikerül az Ő szeretetével szeretnünk egymást

– zárta gondolatait Palánki Ferenc püspök.