Megkóstolták Bereg ízes kincseit

Mint ahogy arról beszámoltunk, október második hétvégéjén Vásárosnaményban és Tarpán vendégeskedett a Kossuth Rádió Országjáró című műsora. A hallgatók megismerkedhettek vadászokkal, népi iparművészekkel, szó esett Bereg épített és természeti értékeiről, de természetesen a tájegységre jellemző ételek és italok sem maradtak ki a közel hatórás műsorfolyamból. Akik követték az adást, megtudhatták, milyen kincseket rejtenek a beregi erdők és gyümölcsösök, s hogy ezek milyen ételek, italok formájában kerülnek az itt élők asztalára. Vagy éppen üvegébe...

Nem egyszerű, de megéri

Erdei Pálma a messze földön híres szilva­lekvárról mesélt. Nyitott, duplafalú üstben készítik, 4–5 kilónyi gyümölcsből lesz 1 kiló lekvár, feltéve, ha nem ragad le – ezt ugyanis hosszú órákon át folyamatosan kell mozgatni, s egyetlen pillanatra sem szabad abbahagyni a kavarását. Picit savanykás, miközben egy kicsit édes is, amit annak köszönhet, hogy hozzáadott cukor nélkül készül, de 4-5 kilónyi gyümölcs cukortartalma mégiscsak benne van. Erdei Pálma elmondta: abban különbözik az ország más részein kóstolható lekvároktól, hogy a nemtudom szilva, amiből főzik, nem magvaváló, így a gyümölcsöt először a maggal együtt előfőzik, ciberézik (passzírozzák), és utána kezdik sűríteni. Ettől krémesebb, simább lesz, és nincsenek benne héjdarabok, az alföldi lekvárokban viszont igen. Nem egyszerű és nem is rövid a folyamat, de megéri: ha elkészül, olyan sűrű lesz, hogy megáll benne a kanál, s évekig is eláll. A családi vállalkozásukban készítenek lekvárt szederből, somból, sőt még almából is. Csipkebogyót, meggyet is rejt a Bereg, ebből is készítenek rummal, fűszerekkel, maga a nemtudom szilva pedig az ártéri dzsungelgyümölcsösökben vadon is megterem, de sokan telepítik is.

A pálinka hazája

Szépen megkomponált fatállal érkezett Kósa László: a mesterszakács egy igazi helyi specialitással kápráztatta el a műsor készítőit és Prohászka Béla Venesz-díjas mesterszakácsot. Beregi töltött cigánypecsenyét készített hordóburgonyával, pergelt káposztával, a desszert pedig aszalt szilvával töltött naményi piros alma volt. A szilvát megtöltötte dióval, megaszalta, szilvapálinkás öntettel összemelegítette, s ezt töltötte az almakarikába. Tele volt beregi finomságokkal: szilvával, dióval s pálinkával. Aki a helyszínen megkóstolta, nem győzött áradozni róla.

Ez a vidék a pálinka hazája – erről mesélt Csobolya Attila, a Szatmár-Beregi Pálinka Lovagrend főpohárnoka. Elmondta: a jó pálinka alapja a jó minőségű gyümölcs, az itt termő szilvára pedig nem lehet panasz. Ezt a térségben élők mindig is tudták, Benedekfalvi Luby Margit viszont 1939-ben papírra is vetette, hogy ez a szilva jobb minőségű, mint az ország más tájain termők. És hogy miben rejlik a titka? – A Kárpátok közelsége miatt különleges itt a mikroklíma, magasabb a napsütéses órák száma és több a csapadék, és mivel ez a vidék a Szamos, a Tisza, a Kraszna és a Túr hullámterülete, a folyók biztosítják a tápanyagban gazdag öntéstalajt. Különleges a zamata, optimális az édessége és a savassága. Kiváló tehát a gyümölcs, ahogy a technológia is – tette hozzá.

Vadcseresznye, cigánymeggy

Prohászka Béla a vadételekről szólva azt mondta, sokáig csak az uralkodók lakomáin jelentek meg a vadhúsból készült ételek, ma már az éttermekben is kiemelt helyük van. És ha már vadételek: Tóth Zsolt rozmaringos szarvassülttel érkezett, amihez aszalt szilvás ragut kínált és hagymás dödöllét, a ragut pedig tarpai szilvapálinka tette pikánssá. A dödölléről elmondta: egyszerű étel, amihez a főtt burgonyát összetörik és zsíron lesütik, a Beregben pedig mindig is nagyon népszerű volt. Arról, hogy milyen pálinka illik hozzá, Csobolya Attila azt mondta, mivel aszalt szilva van benne, fahordóban érlelt szatmári szilvát ajánlana hozzá, de a vadcseresznyéből vagy a cigánymeggyből készült pálinka is kiemelné az étel karaktereit.