Nyíregyháza

2022.01.14. 15:22

Egy katonatisztre emlékeztek Rimaszombaton

Szakall Kálmán a nyíregyházi székhelyű V. hadosztály parancsnoka és toborzó tisztje is volt.

Komiszár Dénes

A koszorúzás után a rimaszombati temetőben | Fotó: Szent György Lovagrend

A koszorúzás után a rimaszombati temetőben | Fotó: Szent György Lovagrend

Koszorúzással egybekötött megemlékezést tartottunk a rimaszombati temetőben losonczi Szakall Kálmán (1876–1940) vezérkari ezredes családi sírboltjánál a közelmúltban a Szent György Lovagrend Felvidéki Nagypriorátusa (dr. Csámpai Ottó nagyprior, Beke Zoltán prior) és a lovagrend Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Priorátusa (Leviczky Mihály prior, Dalmay Árpád lovag) közös rendezésében. 

 

Betiltották a könyvet 

 

A megjelenteket Leviczky Mihály köszöntötte, majd a felvidéki lovagok és a helytörténészek által eddig kevésbé ismert katonatiszt életútjának ismertetése következett. Az ezredes életében meghatározó fordulatot jelentett az I. világháború kitörése. Ott harcolt a Kárpátokban, ahol a Szurmay-hadtest csak óriási emberáldozatok árán tudta megállítani az orosz betörést. Itteni emlékei nyomán írta meg „Uzsok hősei, 1914” című könyvét, ami több kiadást is megélt, de 1945 után betiltották. 1918 év vége és 1919 tavasza között Kolozsvár vezérkari főnökével, Kratochwill Károllyal együtt kezdték megszervezni a Székely Hadosztályt, majd a nyíregyházi székhelyű V. hadosztály parancsnoka és toborzó tisztje lett. Az irodája a nyíregyházi Takarékpalota I. emeletén volt. Munkáját megnehezítette Szamuely László népbiztos, aki a katonai rendelkezéseit folyamatosan felülbírálta – olvasható életrajza a családi adattárban. 

 

Rendteremtés a zűrzavarban

 

Szakall Kálmán az Osztrák–Magyar Monarchia egyik legkiválóbb katonája volt, északkeleti országrészünk nagy hálával tartozik neki, mert sok emberéletet mentett meg azáltal is, hogy szembe mert szállni Szamuelyvel. Nagy érdeme volt, hogy Nyíregyházán az akkori zűrzavarban több-kevesebb sikerrel próbált rendet teremteni. Hogy ez nem sikerült teljesen, az nem rajta múlt. 
A legnehezebb feladata a felvidéki hadjárat irányítása volt. A hadifoglyokkal és a visszahódított területek lakosságával humánusan bánt, szigorú rendeletekkel védte őket. Ennek foganatja is volt, mert a Pétervásáránál elfogott közel 300 cseh katonának az ő utasítására semmi bántódása nem esett. Katonai életútja végén a felvidéki Csíz községbe vonult vissza, és Ózdon hunyt el 1940 januárjában. Még megérhette a Felvidék 1938-as visszacsatolását is. A családi sírboltban szülei mellé azzal a tudattal helyezték örök nyugalomra, hogy katonái nem hiába áldozták életüket 1919-ben. Az életútjának megítéléséről a háború utáni politika másként döntött, de most eljött az ideje annak, hogy érdemeit felidézve tisztelettel emlékezzünk meg katonai munkásságáról. 

 

Emléktábla a bejáratnál 

 

Délceg, katonás alakját kegyelettel őrzi Nyíregyháza is: emléktáblával jelöljük meg a Takarékpalota Rákóczi utcai lakóbejáratánál azt a helyet, ahol annak idején az irodája működött. A közadakozás mellett anyagi segítségünkre lesz a Szakall család is, a tagjai a kezdeményezésünk mellé álltak, és hálás köszönetüket küldték el Svájcból. A koszorúzás után B. Kovács István, a Gömör-Kishonti Múzeum korábbi igazgatója annak a reményének adott hangot, hogy ezzel a megemlékezéssel újabb kapcsolat épülhet ki Nyíregyháza és Rimaszombat között. 

Ezek is érdekelhetik