Rég kifehéredett a feketevágás

– A régi falusi disznóvágások ideje november 30-tól, disznóölő Szent András napjától kezdődött és februárig tartott. Ezekben a hetekben megyénk több településén szerveznek hagyományőrző disznóvágásokat. Nyíregyházán a Múzeumfalu sem marad ki, immár a IV. Nyírségi Disznótoros Fesztivált, egyben XX. Nemzetközi Böllérversenyt tartják meg egy hét múlva szombaton, amelyre korlátozások nélkül, belépődíjmentesen várják az ízletes disznóságok szerelmeseit – jelezte Támba Miklós főszervező. 

A disznóvágás igazi közösségi esemény volt, az arra kijelölt napra összegyűlt az egész család, rokonok, szomszédok. Volt idő – az 1950-es évek első felében, Rákosi kommunista diktatúrája idején –, amikor engedély kellett a házi disznóvágáshoz, és szigorú büntetés terhe mellett be kellett szolgáltatni az államnak egy jelentős mennyiségű húst, zsírt. Az éhség miatt azonban sokan titokban, engedély nélkül öltek disznót. Az ilyen feketevágást „Dezsővel” filmre is vitte Bacsó Péter A tanú című klasszikus alkotásában. 

A hiedelem szerint kedden, pénteken és vasárnap nem öltek disznót, és újholdkor sem rendeztek disznóölést, nehogy megromoljon a hús. 

Gyógyító tamásháj 

Ha a disznóvágás december 29-re, Tamás napjára esett, akkor a disznó zsírjából eltettek egy keveset, és gyógyításra használták, ez volt a tamásháj. 

A disznóölés hajnalban, a fogópálinka kortyolásával kezdődik ma is. Majd a fogók elkapják, s oldalára billentik a többnyire egy-másfél mázsás jószágot és a házigazda, vagy egy ügyes kezű koma, a környéken ismert böllér egy jól irányzott szúrással véget vet az állat földi pályafutásának. A sajnálói jobb, ha bemennek a házba, ne nehezítsék meg „Dezső” távozását a túlvilágra. 

Az asszonyok kisvártatva már elkezdik készíteni reggelire a sült hagymás vért. A férfiak ezután hozzálátnak a pörzsöléshez, majd a bőr forró vizes, kaparós tisztításához. A mókás csipkelődéshez tartozott például, hogy ha a pörzsölés közelébe várandós asszony került, szőrös gyerek születésével riogatták. 

A végső mozzanat minden háznál megegyezett: a bőrt tisztára, fehérre dörzsölték, majd kezdődött a bontás. Némely helyeken hasra fordítva, a gerincénél kezdték el, máshol egy állványra akasztva, a hasánál bontották meg. Úgy tartották, hogy ha ilyenkor a kacagás elég hangos, a szalonna is vastag lesz.