Sodródás a demográfiai válság felé

Az orosz–ukrán háború, a klímaválság, a Covid-járvány és az energiaellátás gondjai mellett sem feledkezhetünk meg arról, hogy a világ egy demográfiai válság felé sodródik, ami a fejlett országokban alacsony termékenységet és gyorsuló ütemű öregedést, míg a világ más részein, de főleg Afrika Szaharától délre fekvő területein magas termékenységet, és az ezzel összefüggésben lévő migrációs veszélyt jelenti. 

A járvány fékező hatása 

Magyarország lakossága 1980 óta csökken, a születésszám 1975-ben történt tetőzése óta (194 ezer újszülött) az elmúlt évtizedben évente kb. 90 ezren születtek, mintegy 40-50 ezer élve szülöttel elmaradva attól az értéktől, ami az ország egészséges népességszerkezetéhez (fiatalok, középkorúak, idősek) és a meghaltak pótlásához elegendő lenne. Ez a születésszám egy 6 milliós ország számára lenne éppen ideális. 2020 és 2021 születésstatisztikája hosszú idő óta az első jele annak, hogy a termékenység emelkedése a mai viszonyok közepette is bekövetkezhet. 2020-ban 92 300-an (3,5 százalékkal többen, mint az előző évben), 2021-ben 93 ezren születtek. Az elmúlt három évtizedben egy év alatt (2019-ről 2020-ra) háromezer fős születéstöbbletet nem regisztráltak. 

A születésszámok növekedése az új családpolitikai intézkedésekkel magyarázható, miközben a Covid-járvány erős fékező hatást gyakorolt sok más mellett erre is. 2022 első negyedéve ugyanakkor majdnem 12 százalékos születésszám-csökkenést hozott, amiről nem tudható, hogy átmeneti jelenséget mutat-e, vagy egy hosszabb tendencia első szakasza. Ha ez a tendencia az év végéig fennmaradna, 2022-ben 80 ezerhez közeli születésszámmal kellene számolni. A születésszám 2020- és 2021-beli növekedése a szülőképes korú nők (15–49 éves) egy részének e korcsoportból való kilépésével egyidejűleg zajlott le. 

A legjobb gyermekvállalási korban lévő 20–39 éves nők száma 2011 és 2020 között 253 ezer fővel csökkent, ami 18 százalékos mérséklődésnek felel meg. Egyre csökkenő számú nő adott összessé­gében több gyermeknek életet. A gyermekek megszületéséhez nemcsak gyermekvállalási kedv kell, hanem megfelelő számú szülőképes nő is. 

Az alacsony születési gyakoriságnak számos oka van: pl. munkaerőpiaci bizonytalanság (munkanélküliség), a nők iskolázottságának kiterjedése és meghosszabbodása, a nők foglalkoztatásának általánossá válása, párkapcsolati problémák, jövedelemhiány, lakáshiány, a szabadidő eltöltésének megváltozása (utazás), a háztartási munkák kiegyenlítetlensége stb. 

Az alacsony termékenység legfontosabb oka, hogy a nők korábban, két évtized alatt 18–38 éves koruk között lezajló szülései ma többnyire 32–40 éves korukra esnek. Egy szólás szerint: ha valakinek 30 éves korára nem születik gyereke, később még szülhet, de az esetek többségében ez a gyermek testvér nélkül fog felnőni. Közismert, hogy a nők szervezete az első szülésre a legalkalmasabb 20–25 éves koruk között. Manapság a szülések döntő hányada a nők 30-as éveire jut, legtöbben 34–35 éves korukban hozzák világra gyermeküket. 1990-ben ezer 36 éves nőből 20, 2010-ben már 42, 2020-ban pedig 63 vállalt gyermeket. Egyre nő a 40 év feletti gyermekvállalás szerepe: 1990-ben az összes élve születés 0,5, 2020-ban már 3,3 százaléka tartozott ebbe a csoportba. Ilyen és még későbbi korban bekövetkezett szülések bizonyos veszélyeket jelentenek mind az anyák, mind az újszülöttek számára.

Termékenységi mutató 

A teljes termékenységi arányszám (amely azt mutatja meg, hogy a jelenlegi termékenységi magatartások állandósulása esetén egy nő élete folyamán hány gyermeknek adna életet) a 2011. évi szuper alacsony 1,23-as értékről 2020-ra 1,55-re nőtt. A népesség megtartását jelentő 2,0-2,1 érték elérhetetlennek tűnik. A KSH Népességtudományi Kutatóintézet által a közelmúltban megjelentetett Demográfiai Portré című kötet szerint nincs példa arra a világon, hogy az alacsony termékenységű országok valaha is fel tudtak volna kapaszkodni a 2,0-s termékenységi szintre. 
A többletszületések szinte kizárólag a vidéki Magyarországnak köszönhetők. Csupán a 20 ezer lakosnál kisebb településeken sikerült demográfiai fellendülést elérni. A termékenységi mutató Borsod-Abaúj-Zemplén megyében (1,92), Szabolcs-Szatmár-Beregben (1,88) és Nógrádban (1,79) volt a legmagasabb, míg a fővárosban a legalacsonyabb (1,15). Ez azt jelenti, hogy Budapesten száz nőnek 77-tel kevesebb gyermeke született, mint Borsod-Abaúj-Zemplénben. 

A helyi ingatlanárakban nagy a szóródás, a támogatások összege viszont egységes. Az új támogatás sokkal ösztönzőbb a falvakban és a kisvárosokban, mint a közép- és nagyvárosokban, ahol kiemelkedően magasak az ingatlanárak. A többletújszülöttek jellemzően vidéken, 20 ezer fősnél kisebb településeken, inkább az ország keleti felében, 40 körüli, középfokú végzettségű nőknél, harmadik gyermekként jöttek világra. Ma még nem tudható, hogy a később tervezett gyermekek korábbi megszületéséről (ilyenkor a befejezett termékenység nem nő) van-e szó, vagy valódi termékenységemelkedésről. Több kutató szerint az utóbbinak lehet nagyobb esélye. 

Prof. Hajnal Béla, az MTA Demográfiai Bizottságának tagja