Önmagam lehetek, nem kell álarc

Mindig nagy öröm számunkra, ha újabb és újabb rendszeres levelezővel, tudósítóval találkozunk a Kelet-Magyarország hasábjain. Ők – akik ott élnek – ismerik az emberek örömeit, gondjait, ismerik a környezetükben működő szervezeteket, így hitelesen tudják bemutatni azt a nagyvilágnak. Most egy ilyen „új” levelezőnket, Szabó Anasztáziát kértük meg, hogy mutatkozzon be az olvasóknak.

Segíteni szeretnék

– Immár harmadik éve élek itt, Szamossályiban, abban a faluban, amely a megjelent cikkeim középpontjában áll. Korábban Kisszekeresen éltem, mely igen közel található a mostani lakóhelyemhez, így családomhoz is közel vagyok, ám a szívem még annál is közelebb van hozzájuk – kezdte mondanivalóját Anasztázia. – Utolsó éves levelező tagozatos hallgató vagyok a Nyíregyházi Egyetem Gazdálkodástudományi Intézet turizmus-vendéglátás szakán, ahol az elmúlt években nagyon sok tudással gazdagodtam, melyek mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy a jövőben álmaimat valóra váltva egy olyan szakemberré teljesedjek ki, akire méltán büszke lehet a családja. Mérhetetlenül nagy terveim vannak a jövőmet illetően, nem szeretném egy diplomával befejezni a felívelő karrieremet, sokkal inkább még több végzettséget akarok szerezni annak érdekében, hogy megfelelő egzisztenciára tegyek szert. De ami ennél is fontosabb, az, hogy megfelelően tudjak segíteni az emberek szerteágazó problémáin, ezáltal a magam elé kitűzött céljaimat a legjobb tudásom szerint tudjam teljesíteni.

Hálás vagyok a sorsnak

– Emellett talán amire a legjobban büszke vagyok, az az, hogy rendelkezem egy adottsággal, ez pedig az „írás művelésének” szeretete. Hisz az írás a minden számomra, az a tevékenység, melyben önmagam lehetek, ahol nem kell álarc mögé bújnom, és ahol nem kell szégyenkeznem semmi miatt, mert ez vagyok én, egy csupa szív lélek – tette hozzá mosolyogva. – Szeretem az írás több formáját, erről tesz bizonyságot a számos sikerem, hiszen több könyvben, e-könyvben, illetve a Kelet-Magyarország napilap hasábjain is megjelentek műveim, melyek a fájdalom, a szerelem, a történelem, a családcentrikusság jegyében születtek.

– Jelenleg is a saját e-könyvemen dolgozom, melyért nagyon hálás vagyok egykori óvónőmnek, Ruszkáné Márton Évának az önzetlenségéért, hiszen neki köszönhetem azt, hogy kapcsolatba kerültem a kiadóval. A környezetem szerint jó, amit csinálok, ezért létrehoztam a közösségi médiában a saját írói oldalamat, ahol az érdeklődők bármikor elolvashatják műveimet, amit naponta frissítek. Hálás vagyok azért, hogy egy ilyen képességgel áldott meg a „sors”, hiszen bármilyen kudarc ér – melyet talán másként nem tudnék feldolgozni –, az írás segít, az mindig ott van, ha megrekedek a hétköznapi fájdalmak lépcsőfokain – fejezte be, majd búcsúszóul még hozzátette:

– Remélem, azoknak az embereknek is tudok segíteni, akik hasonló traumán estek át, hisz szeretek hasznos tagja lenni a társadalomnak, szeretek a borús napok ellenére is mindenkire mosollyal az arcomon kitekinteni.
DM