Vöröskeresztes egyenruhájuk a biztonságot, az oltalmat jelenti

 – Egyik pillanatról a másikra kellett szembenéznünk február végén és március elején egy olyan menekült- áradattal, amire nem lehet felkészülni. Az árvízi, katasztrófavédelmi gyakorlatok arra kiválóak, hogy az azonnali döntéshozatalra, gyors reagálásra és helyzetfelismerésre felkészítsenek minket, de ilyen humanitárius válságra nem. Embertömegek hömpölyögtek át a határon, s tudtuk, a segítségnyújtásban hatalmas feladatunk van. A menekültek ellátásáról, az adományok gyűjtéséről, szortírozásáról és elosztásáról gondoskodni kell. Azonnal cselekedtük – mondta lapunknak az orosz–ukrán háború kitörésének egyéves évfordulóján Gurály Edina. A Magyar Vöröskereszt vármegyei szervezetének igazgatója megjegyezte, egy fegyveres konfliktus kiszámíthatatlan, nem lehet megmondani, meddig tart, mikor és hogyan ér véget.

Fizikai és lelki megterhelés 
– Pedig oly sokszor hallottuk, hogy majd most történik valami, ami lezárja a háborút, de nem így lett. Ezért a tevékenységünk egy éve folyamatos, tart a mai napig, s mindaddig, amíg menekültek érkeznek Ukrajnából. Láttuk és tudtuk, hogy eleinte az átmenő menekültek száma lesz óriási, később pedig azokról kell gondoskodnunk, akik hazánkat választják célországnak, és addig, amíg nem rendeződnek a viszonyok, nem is tudnak hazatérni. Az itteni ellátásukban is szerepet kell vállalnunk – magyarázta az igazgató. 
Munkatársaik, önkénteseik ott voltak mind az öt határátkelőn, nagy segítséget jelentett, hogy két vármegye vöröskeresztes kontingense is bekapcsolódott a feladatok ellátásába, így a helyieknek már „csak” három határátkelőn kellett helytállniuk. Fektetőket, takarókat, higiénés csomagokat, inni- és ennivalót vittek az átkelő- és befogadóhelyekre. Mindig arra törekszenek, hogy a legfontosabb igényekre reagáljanak, azt és úgy adják, tegyék, ahogy arra a legnagyobb szükség van. Az éjjel-nappali szolgálat hatalmas fizikai megterhelést jelentett, s látva az anyákat, ahogy mindent otthagyva a gyermekükkel menekülnek, nem lehetett elkerülni a lelki érintettséget sem. 
– Aki ott volt, nagyon sokáig fogja a következményeket továbbvinni magával – jegyezte meg Gurály Edina, és a legnagyobb elismeréssel szólt kollégái mellett – akik a mindennapi feladataikat, például a véradásszervezést, vizsgáztatást ugyanúgy elvégezték, mint addig – az önkéntesekről, hiszen a vármegyéből és az országból rengetegen érkeztek, hogy segítsenek.

Megpihentek, fellélegeztek 

– Ilyenkor az ember elhiszi, hogy van még összetartás, összefogás, emberség, együttérzés, és tudunk egymásra szeretettel gondolni – fogalmazott meg egy üzenetet, ami talán mindannyiuknak erőt adott, és kitartást. A határon átlépve a segítségpontokon tudtak megpihenni, fellélegezni a felnőttek és a gyerekek, a világ legnagyobb humanitárius szervezetének minden jelen lévő tagja, önkéntese, ha kellett, gyermeket vigasztalt, élelmet osztott, adományt válogatott, takarított, hogy az újabb menekülők is rendezett körülmények közé érkezzenek. S ugyanezt tette a többi szeretetszolgálat is, amelyek bekapcsolódtak a válság kezelésébe, az emberek ellátásába. 
A Magyar Vöröskereszt a lónyai segítségpontot látta el a Híd Kárpátaljáért összefogás keretében, illetve a csengersimai határátkelőn is ott voltak 24 órában, majd az Aranyosapátiban létrehozott adományraktárt is ők koordinálták. Záhonyban egészségügyi szolgálat segíti azokat, akik az utazás közben megbetegszenek, és orvosi ellátásra szorulnak. 
– Nem tudjuk, hogy egy-egy katonai akciónak milyen hatása lehet, bármikor érkezhet újabb menekülthullám, ezért ma is ott vagyunk a határon. A menekültügyi tevékenység nem állt le, de az intenzitása kisebb, minden gördülékenyen működik – vázolta a jelent a Magyar Vöröskereszt vármegyei igazgatója, aki kifejtette: vannak olyan családok, ahol nem csak 1-2 napig maradtak a menekülők, így nekik is szükségük van támogatásra, hiszen a készleteik, tartalékaik kiürültek. 
– Mi természetesen ott állunk ezen családok mellett is. A Magyarországon maradt ukrán gyerekeknek nyári táborokat szerveztünk, Mátészalkán, Nyírbátorban, Nyíregyházán nyelvoktatást indítottunk, mentális foglalkozásokat szervezünk, hogy integrációs programokkal minél inkább segítsük a beilleszkedésüket – fejtette ki Gurály Edina. Elismerte, nagyon sokat jelentett mindannyiuknak, amikor látták, hogy a menekültek keresték kollégáikat, önkénteseinket. A vöröskeresztes egyenruha a biztonságot, az oltalmat jelentette nekik, és ezt a bizalmat egyetlen pillanatra sem ingathatták meg, s nem teszik ma sem. 

BM 

Borítókép: A Magyar Vöröskereszt munkatársai és önkéntesei napi 24 órában segítették az Ukrajnából menekülőket | Fotók: Pusztai Sándor