"Idős hölgy barátnőt keres"

Bizony csak az tudja, milyen borzasztó a magány, akinek része van benne. Amíg – például az én esetemben – a férjem élt, köröttem volt a családom, eszembe se jutott, milyen lehet egy szál magamban lenni. Aztán a sors engem is, mint sok társamat, komoly próbára tett. A párom halála nagyon megviselt. Látni a szenvedését és azt, hogy nem tud az ember neki segíteni, rettenetes érzés. De tudtam, nekem élni kell, hisz ott volt a lányom, akit útjára kellett indítani, segíteni, ahogy tudom. Mára viszont már azt is be kell látni, neki is van családja, élik az életüket, s bár mellettem van mindenben, de nem adhatja nekem minden percét. Beláttam, nagyon kellene egy barátnő, akivel megoszthatnám a napi gondjaimat (még úgy is, hogy hozzám költözne), támogatnánk egymást mindenben.

Szóval ezért gondoltam, hogy fel kellene adni egy hirdetést. Csak aztán az is eszembe jutott, ez olyan kellemetlen, mintha „árulnám” magam. Szóval mindegy, így vagy úgy, de ahhoz, hogy ne legyünk magányosak, kell, hogy valaki mellettünk álljon!

- NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN-