2023.04.30. 09:21
Kondás Sándor görögkatolikus pap: Ferenc pápa letelepedett közénk, mint egy atya a gyermekeivel
Ferenc pápa 41. apostoli útja első napján, április 28-án 17 órakor a Szent István-bazilikában püspökökkel, papokkal, diakónusokkal, szerzetesekkel, papnövendékekkel, lelkipásztori munkatársakkal találkozott. Kondás Sándor miskolci egyházmegyés görögkatolikus pap is tanúságot tett, őt kérdezte a Magyar Kurír a találkozót követően.
– Ferenc pápa visszautaltaz ön tanúságtételére is: legyőzte a kishitűséget, és görögkatolikus papként, házas emberként „katedrálisépítés vágyával” kezdte hivatását; és ha nem is egy óriási templomot, de egy „élő kis kápolnát” épített…
– A házasságkötési értesítőnk borítóképének Rodin Katedrális című szobrának képét választottuk, amely két egymáshoz közelítő, összefonódást sejtető kezet ábrázol. Amire nem találtunk szavakat, mindent elmondó csodálatos alkotás.
![](https://cdn.szon.hu/2023/04/9cu2BgIdgHC3T-ixabyGXYN21shOHhIYQlZn05VAeGE/fit/1200/801/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzA2ZTQ5YjEyNmY0MjQ2NWQ5ZmYxYzkzMTY5MWE1YjFh.jpg)
Egész életünkben visszaköszönt egy kicsit az otthontalanság érzése. Úgy kaptam diszpozíciót, hogy se parókia, se templom nem volt. Vendégek voltunk a feleségemmel. Rákoskeresztúron Snell György fogadott be bennünket; Gyuri atya szinte a testvérünké vált. Házat építhettünk, templomot és parókiát, saját erőből, kalákában. Az Állami Egyházügyi Hivatalnak az volt az utolsó kellemetlenkedése, hogy nem engedték azt építeni, amit szerettünk volna. Rendre visszadobták a barátaink által ingyen készített terveket. A hivatal elnöke jó pénzért egy olyan házat terveztetett meg a sógorával, aminek az volt a lényege, hogy ne hasonlítson templomra. Miután érzékeltük, hogy lazul a politikai helyzet, már nem olyan „fenevadak”, apránként kezdtük átalakítani az épületet. Katedrális nem, de egy olyan „fogadó” lett az Istenszülő oltalma-templom, ahol mindenki jól érezte magát. Egy kis fészek lett ez a kápolna, melynek minden négyzetcentiméteréhez közünk volt.
Nagyszerű közösség alakult ki, rengeteg katolikussal, de reformátusok és más vallásúak is csatlakoztak hozzánk. Egy újságíró egyszer azt írta: mindenki látja, hogy ezt a templomot a semmiből építettük. Erre azt mondtuk: nem a semmiből, kegyelemből. A kegyelem által válhatott a közösségünk családdá. Huszonhárom éve már eljöttünk a XVII. kerületből, de máig élő a kapcsolatunk velük.
– Az Ön számára mi volt a legemlékezetesebb, a legmaradandóbb pillanat, gondolat, amit a pápával való találkozás után magával visz?
– Fantasztikus gondolatokat sorolhatnék tőle, de én most inkább Ferenc pápa személyességét emelném ki. Rengetegen voltunk, mégis azt éreztem, hogy hozzám szól. És nem csak azért, mert közvetlenül megszólított, beletekinthettem a szemébe, megfoghattam a kezét és megcsókolhattam a halászgyűrűjét. Annyira figyelmes volt, hogy a kézfogásunkat követően, miután átnyújtott egy piros díszes tokban elhelyezett pápai rózsafüzért nekem, külön hátra fordult a segítőjéhez, és kért egy fehéret is, amit megkülönböztetett figyelme jeleként a feleségemnek küldött. Mindenkit maga köré vonva letelepedett közénk, és elkezdett tanítani, mint egy atya, aki fontos dolgokat akar a gyermekei lelkére kötni.
Talán azzal a szándékkal, hogy utoljára találkozunk; utoljára leszünk így együtt. Azt hiszem, mindannyian, akik láttuk, hallottuk, érezhettük a személyes megszólítást.
Forrás: Magyar Kurír, szerző: Pallós Tamás, fotó: Lambert Attila