Madarak és fák ünnepén sérülékeny kincseinkről

Érintetlen tájai, ligetei, csábító erdei, még iható folyói, réttakarói, csóka járta diósai, őslápjai lenyűgözik, aki erre jár.”– írja a fák, madarak lélek cirógatóan irodalmi megjelenítésével 2007-től már sajnos visszavonhatatlanul felhagyott, egykori Kelet-Magyarország-os újságíró, Burget Lajos a Szabolcs-Szatmári Képeskönyv (Corvina Kiadó 1988.) kísérőszövegében.

Akár egy bájait csak vonzalmában megvillantó, titokzatos asszony, úgy láncolt magához ez a gyönyörű vidék, amikor egy jó fél évszázaddal ezelőtt magam is "gyütt-ment miskolciként" a Felső-Tisza vidékének szerelmese, hamarosan ennek a fantasztikus megyének a lakója, majd büszke polgára is lettem.

Régi, kedvenc könyvecskémet, a „Védett természeti értékeink”-et (Mg Kiadó, 1976) újra és újra fellapozom. A szerény kiállítású kiadvány (csak 40 forintba került!) 102 országos jelentőségű természeti értéket mutatott be, ám legnagyobb bánatomra közülük csupán kilenc volt szabolcs-szatmár-beregi. 

Egy pillanatra sem mosolyognám meg a közfigyelmet 30 évvel ezelőtt természeti értékeink védelmére terelni igyekvő kiadványon, de a megyénk önkormányzata gondozásában,  Lenti István szerkesztésében „A természet Kincsei Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében” című album minden igényt kielégítő minőségben teljesíti a címében ígért nemes küldetését. Méltán nevezhettük már a 2006-os megjelenésekor hiánypótló műnek. A nem kevesebb, mint hatszázötven fényképet bemutató könyv egyes fejezeteit jegyző húsz szerző között a közvetlen élőhelyükkel együtt lélegző, civil foglalkozású "amatőrök" is felfedezhetők, de a zömük tudós tanárember, aki a saját tudományágának magas szintű művelője.

A Madarak Fák Napjának ünnepén szögezzük le újra: ezt az idén már 17 éves "kincses" könyvet nemes szándék hozta léte, amely ha semmi mást nem akart volna, mint meggyőzni az olvasóit és persze mindannyiunkat, hogy megyénk - átvitt értelemben pedig a világ - természeti kincsei mind nagyobb és színvonalasabb védettségre érdemesek. Nem dőlhetünk hátra, ugyanis az ebbéli tennivalóink soha nem érhetnek véget!

Galambos Béla