Az ősök nyomát keresték

Szépnagymamám, a sváb nemzetiségű Hoffenmayer Elisabeth már a magyar királyság területén, Pócspetriben született az 1770-es években. Nagyszülei vagy szülei a bajorországi Ulm környékéről, az úgynevezett „ulmi skatulyákon” csorogtak le a Dunán az 1712 utáni évtizedekben,  500 ezer sorstársukkal együtt, ezerféle veszélynek kitéve. Úgy verbuválták össze őket és ígértek fűt-fát az útra kelőknek, mintha a mennyei Paradicsomba jönnének. A magyar földesuraknak szükségük volt a munkaerejükre, mert az ország jelentős területei lakatlanná váltak a háborúk, a járványok, az árvizek, az éhínség miatt.

Emléket állítottak

Nemcsak svábok jöttek a lakatlanná vált területekre akkoriban és még utána sokáig, hanem románok, tótok, ruszinok, rácok, görögök, szerbek, horvátok, bolgárok, zsidók, szórványosan vagy kisebb-nagyobb csoportokban. Ahol nem nagy tömbökben telepedtek le, ott néhány generációval később beolvadtak a magyar lakosságba. Így történt ez a Pócspetribe került sváb őseim esetében is, de a település arculatán egészen a rendszerváltásig észrevehető volt, hogy itt sváb leszármazottak élnek.

Az ősök nyomát kerestük, amikor Ulmból a Duna melletti kerékpárúton és a Duna környéki településeken keresztül hazafelé tartva kb. 650 kilométert kerékpároztunk Linzig. Ulmban megcsodáltuk a Duna-partot és a gyönyörű belvárost, benne az égbe törő katedrálissal. Jó érzés volt Ulmban magyarnak lenni.

Egykoron a várost védő erődként szolgáló épületben állítottak méltó emléket (a Dunai sváb múzeumban) a vidék történetében oly fontos szerepet játszó folyónak, s az azon új hazájukba induló sváboknak. A kiállítás tele van magyar vonatkozásokkal. Az egyik szatmári falvédőn például német nyelven a következő szöveg olvasható: „Egy igazi sváb háziasszony majdnem olyan gyakran takarítja a házát, mint az arcát.” Utunk során sok arcát megismertük a Dunának. Volt, ahol csendesen folyt, volt, ahol vadul hömpölygött, máshol mocsarasan szétterült, az osztrák részen vadregényes volt, ahogy a hegyek között folyt.

Kiállták az idők próbáját

Rengeteg kerékpárutat építettek a Duna bajorországi szakaszán. A kerékpárutak, akárcsak az emberi testben az erek, összekötik a településeket. Valamikor itt húzódott a Római birodalom határa. Sok kisebb-nagyobb Duna melletti városba tettünk kitérőt. A kőből épült házak, templomok, kastélyok állják az idő próbáját. A városokban a középkort idéző gyönyörű központok macskaköves utakkal, sikátorokkal. Különösen tetszett Ulm, Dillingen, Neustadt, Straubing, Deggenfeld és Passau. Hálás vagyok a sorsomnak, hogy eljuthattam arra a vidékre, ahonnan egykor sváb őseim útra keltek új hazájukba.

- Nyári Józsefné, Máriapócs -