Hittel és szeretettel csodát varázsoltak

Kicsivel több mint 8 éve az akkor nagycsoportos óvodás az egyik listán szereplő iskolából kijőve azt mondta: „Akkor most menjünk az iskolába!” Én a fejemhez kaptam. Hiszen ő már ismerte az intézményt. Nagycsoportosként hetente járt „előkészítőbe” Katika nénihez, akinek akkor volt elsős osztálya. De ki gondolta volna, hogy ha „lekéstük” Katika nénit, attól még nyitva lehet az ajtó? Nem csak nyitva volt, megtapasztalhattuk, hogy sok iskola létezik, de az ilyen nagyon ritka. Nekünk sikerült rátalálni, mert igazi iskolává a falakkal körbevett teret a benne lévők teszik. Azok a pedagógusok, akik hittel és szeretettel csodát varázsolnak. Évről évre megéltük, hogy van tovább, van feljebb, van előre. Létezik el- és befogadás. Létezik valódi „inklúzió”. Először arra hajtottunk, hogy legyen meg az első, majd na talán a második osztály. Aztán az alsó tagozat. És nemcsak megvolt, hanem szárnyalt Pepe. És ma, amikor búcsúra indultunk, az utolsó üzenet is egy csoda volt az iskolától. Nem tudom, hányszor fordulhatott elő, de biztosan ritka eset. Ma egy többségi intézményben egy Down-szindrómás ballagó diákot tüntettek ki az „Iskola Kiváló Tanulója” címmel. Ezt a díjat minden évben egy vécseys végzős diák kapja. A díj nem Pepét minősíti, hanem az ISKOLÁT. Így: csupa nagy betűvel! Kitűnőre vizsgáztak emberségből, szakértelemből, hivatásból. Ők tudják: minden gyermek áldott ajándékkal érkezik a világba, csak néhányuknak segíteni kell a csomagját kibontani. Rengeteg emlékkel, végtelen hálával és szeretettel a szívünkben megyünk tovább innen, a Nyíregyházi Vécsey Károly Tagintézményből. És... mindazoknak, akik még iskolaválasztás előtt állnak: ne feledjétek, az iskola nem kívül csillog, hanem belül ragyog! Pázmány Viktória