Megtaláltuk a stressz ellenszerét

 A béke szigete ezen a héten Harangod. Érkezés után el kell telnie néhány órának, hogy megszokjuk, a Téka táborban lelassul az idő, kisimulnak a ráncok és könnyebb lélegezni. Receptre kellene felírni stressz ellen.

– Bár mindegyik Téka tábor különleges, igyekszünk minden évben valami apróságot hozzátenni és egy-egy olyan témát felölelni, ami nem kap akkora hangsúlyt a népi kultúrában. A nők, az anyák a család és a társadalom alappillérei, mégis talán kevesebb figyelmet kapnak, mint amennyit megérdemelnének, így az idén a nők paraszti világban betöltött szerepét állítottuk a középpontba – mondta el lapunknak Kerezsiné dr. Kulcsár Annamária. A tábor vezetője hozzátette: a Téka amúgyis családi tábor, a csecsemőtől a kilencven éves nagymamáig minden korosztály képviselteti magát.

Rozmaring a kalapon

– A tematikus nap programjainak összeállításakor igyekeztünk minél szerteágazóbban bemutatni a nők szerepét a paraszti kultúrában. Ügyeltünk a részletekre, hiszen már a haj- és az ékszerviselet, a felöltött ruha színe, a tánca is árulkodott a nő koráról,  helyzetéről, arról, hogy hol és hogyan él. Különleges színfoltja volt a szerdai témanapnak a menyekező bemutató, ami a Kárpát-medence női esküvői viseleteiből adott ízelítőt. Pitlik-Sipos Eszter tizenöt viseletet hozott el gyűjteményéből a táborozóknak, akik megismerhették az ezekhez tartozó ékszereket, autentikus frizurákat. Kevesen tudják, de Kalocsán például fekete volt a menyasszonyi ruha, de volt olyan menyekező viselet Kalotaszegen, aminek a súlya elérte a negyed mázsát – engedett bepillant a bemutatóba a táborvezető. Annamária megjegyezte: azon túl, hogy rendkívül látványosak, nagyon érdekes történetek is vannak arról, az adott tájegységeken hogyan alakultak ki ezek a viseletek. Kiderült többek között az is, hogy miért tettek rozmaringot a menyasszonyi kalapba.

– A tékások megismerkedhettek többgenerációs zenész és táncos, képző- és iparművész családokkal, ahol a népi kultúra már a dédszülők életében is meghatározó szerepet töltött be.

Kérdésünkre, hogy ha az egész heti programból egyetlen egyet kellene kiemelnie, melyik lenne az, a táborvezető hosszas gondolkodás után a Magyar Nemzeti Táncegyüttes szerda esti produkciója mellett döntött. A Martin-archívumból két előadást is elhoztak Harangodra; a Bonchida háromszor és a Szatmár című műsorok között pedig a Kossuth-díjas Zsuráfszky Zoltánnal, a táncegyüttes művészeti igazgatójával és feleségével, Zsuráfszkyné Vincze Zsuzsanna szakmai vezetővel beszélgettek a csűrben – magyarázta csillogó szemmel Kerezsiné dr. Kulcsár Annamária, majd utunkra bocsátott, mi pedig örömmel vegyültünk el a Téka forgatagában.

Egy fiatal anyuka karjában néhány hónaposa babájával sétált el a családi ügyességi verseny csapatai mellett. A budapesti Bornyi Anna Zsófia ugyanolyan aprócska volt, mint kislánya, amikor szülei először elhozták a harangodi népművészeti táborba.

– Nyolc hónaposan Tékáztam először, tulajdonképpen az életem része. Anyukámtól elleshettem mindent, ami ahhoz kell, hogy most kisbabával is zökkenőmentes legyen a táborozás. Persze, semmit nem bízunk a véletlenre, hoztunk magunkkal bébifigyelőt is – árulta el nevetve Anna, aki szerint a társaság, a zene és a közös éneklés jót tesz a kis Szonjának.

– Ritkán év közben is eljutok egy-egy táncházba, de alapvetően a Tékában élem ki a népzene- és tánc iránti szenvedélyemet. Kell ez az egy hét, amikor teljesen elszakadok a fővárostól, ilyenkor kedvemre agyagozok, bőrözök, és rengeteget beszélgetek a barátaimmal – sorolta a budapesti könyvrestaurátor.

Reggeltől estig táncol

Szabolcsi Attila helyzeti előnnyel indult, ugyanis nagykállói. Már gyermekkorában is rendszeresen kijárt a Tékába, akkoriban azonban nem vonzották a tánctanítások, sem az előadások és a kézműves foglalkozások, tíz, tizenöt éve azonban valami megváltozott.

– Kihagyhatatlan családi programmá érett a tábor, a feleségemmel és a két gyermekünkkel minden évben eljövünk. Korábban éjszakára is itt maradtunk, ám ahogy telnek az évek, az otthon kényelmére szavazunk – legalábbis mi, felnőttek, a gyerekek már szívesebben sátraznak itt a barátnőikkel, barátaikkal.

Attila szenvedélye a néptánc, reggeltől estig a foglalkozásokat járja, az éjszakai táncházak is elképzelhetetlenek nélküle, nem csoda hát, hogy szívesebben piheni ki a saját ágyában a napi nyolc-tíz óra intenzív mozgást. A felesége a tánc mellett a kézműves porták állandó vendége.

– Két éve a Téka hatására elkezdett táncolni, mára az élete része lett, úgyhogy rendszeresen megfordul a oktatásoknak otthont adó csűrben is. A fiunk éppen abban a korban van, hogy szívesebben tölti a nyarat a barátnőjével, barátaival, de esténként azért kijön métázni.

Az elmúlt közel négy évtizedben számtalan barátság szövődött a Tékában, pedig kis túlzással a táborozók évente egyszer, csak itt találkoznak.

– Minden évre egyre több az ismerős arc. Egy idő után elkezdünk beszélgetni, legközelebb kedves ismerősként, később pedig már barátként üdvözöljük egymást. Nem túlzok, amikor azt mondom: a Téka olyan, mint egy nagy család.