Váci-emlékeket várnak a centenáriumon

A nyíregyházi író-költő szellemi hagyatékát ápoló egyesület és a „szőke város” méltóképpen szeretne megemlékezni Váciról a születésének 100. évfordulóján.

Szon.hu

Fotó: Dodó Ferenc

Az emblematikus író, költő, műfordító, Váci Mihály 1924 decemberében, éppen karácsonykor született Nyíregyházán, s igazán mostoha körülmények között cseperedett fel. Édesapja fiatalon lebénult a fél oldalára, a vasútnál foglalkoztatták úgynevezett csökkent munkakörökben, amolyan mindenesként. Édesanyja alkalmi munkákat – mosást, vasalást, meszelést, ápolást – vállalt a módosabb családoknál. Bár kilenc szülése volt, csak két gyermeke maradt életben: Misu, a későbbi költő és András. A szülők heroikus küzdelmet folytattak annak érdekében, hogy a fiaik továbbtanulhassanak.

Érettségi tétel volt

Váci Mihály gyenge szervezetű, beteges típus volt, számos műtéten esett át, sok időt töltött kórházakban, szanatóriumokban. Ilyen körülmények között írta szebbnél szebb verseit. Közéleti szerepe is figyelemre méltó: parlamenti képviselőként még harcosabban állt ki a szegények és elesettek támogatása, segítése mellett. Különösen a szívén viselte a fiatalok érdekeit, kezdeményezője volt a világ minden pontjára, különböző időpontokban, spóraszerűen szétszóródott magyarság világtalálkozójának. Ezt az akkori hatalom nem nézte jó szemmel, ahogy azt sem, hogy az 1956-os eseményekben igen aktívan részt vett a feleségével együtt. Népszerűsége csúcsát a hatvanas-hetvenes években érte el, neve alatt országos szavalóversenyeket rendeztek, magyar irodalomból érettségi tétel volt a munkássága.

Emlékeket gyűjtenek

Mindezt a nyíregyházi székhelyű Váci Mihály Társaság Kulturális Egyesület elnöke, Stick Gyula idézte fel lapunknak annak apropóján, hogy a civil szervezet tagsága – Nyíregyháza és Vaja önkormányzatával, valamint kulturális és oktatási intézményekkel partnerségben – szívvel-lélekkel, programok sokaságával készül a költő jövő évben esedékes születési centenáriumára.
– Váci munkásságát, irodalomban és közéletben betöltött szerepét több elismerés is visszaigazolta: Kossuth- és kétszeres József Attila-díj, SZOT-elismerés, halála után Nyíregyháza posztumusz díszpolgára elismerésben részesült. Ma is iskolák, utcák, sőt, Nyíregyháza kulturális központja is a nevét viseli. Azt szeretnénk, hogy még jobban megismerjék emberi és irodalmi nagyságát a mai fiatalok, és ne feledkezzen meg róla az utókor – folytatta Stick Gyula.
Hozzátette: a Váci Mihály társaság minden lehetséges módon életben kívánja tartani névadója írói, költői tevékenységét, szellemi örökségét. Arra kérik a Váci Mihály költészetét szerető és tisztelő olvasókat, hogy ha bármilyen tárgyi, írásos és egyéb rá emlékeztető, hozzá köthető anyagokkal rendelkeznek, vegyék fel a kapcsolatot a kulturális egyesülettel személyesen a Városmajor utcai Civil Házban vagy e-mailben ([email protected]), telefonon (+3630 561-7160).

Kétezren szavalták egyszerre az Én szőke városom című versét Nyíregyházán
Első versei 1955-ben, Illyés Gyula támogatásával jelentek meg az Új Hang című folyóiratban (1955. márc.). Még ebben az évben kiadták Ereszalja című verseskötetét.
Az 1961-ben megjelent Mindenütt otthon című kötete országos érdeklődést keltett, már nemcsak a kritikusok, hanem az olvasóközönség is felfigyelt költészetére. Az Élet és Irodalom folyóirat munkatársa, az Új Írás szerkesztő bizottsági tagja volt.
A hatvanas évek elejétől a Váci-versek egyre nagyobb népszerűségre tettek szert, végül az iskolai és ünnepi rendezvényeknek szinte nélkülözhetetlen részeivé váltak. Egyik legismertebb verse a Még nem elég!.
Tíz évvel ezelőtt, a költészet napján közel kétezren szavalták egyszerre az Én szőke városom című versét a megyeszékhely sportcsarnokában. Ezzel megdőlt a legnagyobb létszámú versmondás magyarországi rekordja Nyíregyházán!

Borítókép: Váci Mihály szobra Nyíregyházán | Archív fotó: Dodó Ferenc