Hősi halottak maradványainak azonosítására kérik a lakosság segítségét

A 2. világháború után több százezren eltűntek, ismeretlen helyre kerültek vagy elhunytak. Nagyon sok család a mai napig nem kapta vissza a szeretteit. A hadisírgondozók bíznak abban, hogy a további vizsgálatok és a lakossági felhívás után végül minden hős katonát sikerül azonosítani. Apagy és térsége az alföldi páncéloscsata jelentős színtere volt 1944 októberében, véres harcokban foglalták vissza Nyíregyházát a szovjetektől a német-magyar csapatok. A település köztemetőjében 2020-ban történt az első felmérés, elsősorban egy 1948-ban készült jegyzői jelentés alapján, amelyben név szerint szerepelnek a parcellákban nyugvó katonahősök. Szerkesztőségünk vendége volt Kertész József őrnagy, a Magyar Honvédség Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokság 5. Hadkiegészítő és Toborzó Iroda vezetője, aki részletesen beszámolt az augusztus végi ásatásról.

– A Hadtörténeti Intézet és Múzeum egyik főosztálya foglalkozik kimondottan a magyar katonai sírok feltárásával kegyeleti gondoskodással, magasan kvalifikált szakemberekkel – részletezte az őrnagy. – A 2. világháború után nem volt ebben sem a Magyar Honvédségnek, sem a magyar társadalomnak feladata, hiszen ha őszinték akarunk lenni, mindenkivel foglalkoztunk, csak a magyar katonáinkkal nem. Valójában az elmúlt 10-15 évben indult meg igazából a hadisírgondozás, aminek valójában az a célja, hogy a magyarországi vármegyékben ilyen feladatot ellátó szaktisztek, hozzáértő szakemberek segítségével feltérképezzék az összes települést, összegyűjtsenek olyan levéltári információkat, amivel hatékony módon lehet megtalálni olyan jelöletlen helyeket, amelyek magyar katonák nyughelyei lehetnek. Így jutottunk el Apagyra is. A Hadtörténeti Intézet munkatársai évről évre tudatosan és folyamatosan, a rendelkezésre álló információk alapján terveznek munkabevetéseket. A feltárás célja nemcsak a sírokban nyugvó személyek azonosítása, hanem a múzeum belföldi hadisírgondozó osztály számára kiemelten fontos az is, hogy a hősök méltó nyughelyre, a budapesti Fiumei úti Sírkert 52-es parcellájába kerüljenek, katonai tiszteletadással, méltó megemlékezéssel – mondta az őrnagy, és kifejtette, hogy nem volt egyszerű feladat az apagyi ásatás, mert a katonák holttestén robbanóanyagokat is találtak, lőszerek kerültek elő.

A sírokban találtak hét darab 36M Vécsey kézigránátot és gyalogsági lőszereket is, ezeket a Magyar Honvédség 1. Tűzszerész és Folyamőr Ezred szakemberei vizsgálták meg és szállították el megsemmisítésre. A hősi halált halt katonáknál jellemzően ceruzát és fésűt találtak, az egyik sírból egy 1907/31M Schwarzlose géppuska részei is előkerültek. Az elhunytak egyéni sírokban, kb. másfél méterre helyezkedtek el egymástól, átlagosan 20 és 140 cm közötti mélységben. A maradványok jelentős része meszezett, mely megnehezíti a későbbi vizsgálatokat, az életkorok és a sérülések meghatározását.

– Óriási élmény volt mindenki számára részt venni egy ilyen feltárásban, ami hasonlóan történik, mint egy régészeti ásatás, rengeteg kutatómunka is megelőzi. Éveken át járták a megyei levéltárakat a hozzáértő tartalékos katonák, akik azután kutattak, hogy a települési dokumentumokban van-e bármilyen információ, jelentés a helyben vagy a környéken eltemetett, akár különböző nemzetiségű katonákról – mesélte az őrnagy, és hozzátette: sajnos már nagyon kevesen élnek azok közül, akiknek emlékeik lehettek a háborúról, vagy az azutáni helyzetről, de akinek van, ezt is gyűjtik.

– Az apagyi feltárásnál a Hadtörténeti Intézet és Múzeum birtokában volt egy 1948-as jelentés, amiben 20 katonát megneveztek, nekünk egy 1950-ben kiadott jelentésünk volt, amiben 32 főt írtak le név nélkül csak a helyszín megadásával: református templomkertben, a görögkatolikus templomkertben 2 katona, 29 katona a köztemetőben. Voltak szovjet katonák is, akiket már exhumáltak és elvittek Nyírbátorba. A köztemetőben 26, a görögkatolikus templomkertben egy katonát sikerült megtalálni, a másikat a háború után a hozzátartozók elszállíttatták. A református templomkertben kutatóárkokat ástunk, de még érdemi nyomokat nem találtunk, de folytatjuk a keresést. Az ásatás során mindent dokumentáltunk, például az előkerült katonai igazoló jegyek alapján már a helyszínen próbáltunk információt szerezni a katonák személyazonosságáról. Rendelkezünk számos olyan címmel a vármegyében, amiket település felmérésekor, német katonák exhumálásakor vagy a helyi lakosok elmondása alapján találtunk. A helyszíneket bejártuk, a koordinátákat levettük, és azt is átadtuk az illetékeseknek – sorolta Kertész József, és a reményét fejezte ki, hogy a feltételezett sírokat minél hamarabb megtalálják.

– Itt kérnénk a lakosság segítségét is. Szeretnénk a 70-80 éve elveszített embereket visszaadni a családjuknak. Bízunk abban, hogy a közzétett lakossági felhívás célt ér, és a soha haza nem tért hősök családjai végre megtudhatják, mi történt szeretteikkel – fogalmazott az őrnagy.