Bábszínház a börtön falai között

Ismét bebizonyosodott, hogy a művészet pozitív hatással van a fogvatartottakra.

Csáki Alexandra

Pancsusák Sándor Péter intézetparancsnoktól Sipeki Péter vette át a bábokat Pálóczi Dávid és Buda Mónika társaságában

Fotó: a szerző

Képzeljünk el egy asztalt, ami körül lopással, garázdasággal, kerítéssel, emberölési kísérlettel, kábítószer-kereskedelemmel vádolt férfiak ülnek. Nem könnyű társaság, valószínűleg kellőképpen megkérgesítette őket a múltjuk ahhoz, hogy egyik napról a másikra kilépjenek a szerepből, amit ők maguk választottak, vagy amibe belekényszerültek. A helyzetet árnyalja, hogy az elképzelt asztal egy büntetés-végrehajtási intézet könyvtárában van, körülötte pedig előzetes letartóztatottak foglalnak helyet. Mit gondolnak, mi az, ami ezt a szabályokra épülő, hierarchikus világot s a benne teljesen elzártan, állandó belső és külső feszültségben élőket közös gondolkodásra, együttműködésre, alkalmazkodásra bírja? Elárulom: ha olyasvalamivel foglalkozhatnak, ami arra motiválja őket, hogy fejlődjenek, s közben alkothatnak, létrehozhatnak valami számukra is értékeset és szórakoztatót – például egy bábszínházi előadást bábokkal, díszlettel, szövegkönyvvel.

Igenis képesek a tanulásra

– A mesebábkészítés a foglalkozási rehabilitáció egyik programeleme, mely része a Belügyminisztérium és a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága konzorciumi partnerségében 5,7 milliárd forintos uniós forrásból megvalósuló, a Fogvatartottak reintegrációja elnevezésű projektjének. A cél az elítéltek és a letartóztatottak foglalkoztathatósági helyzetének javítása, munkaerőpiaci reintegrációjának erősítése, valamint a bűnismétlés kockázatának csökkentése. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Büntetés-végrehajtási Intézetben a projekt indulása óta 337 fogvatartott kapcsolódott be a programba, közülük harmincegyen szereztek piacképes szakmát, hatvanöten pedig személyiség- és kompetenciafejlesztő foglalkozáson vettek részt, ami segítette az önismeret, a kommunikáció fejlesztését, a konfliktus- és agressziókezelési, életvezetési technikák megismerését – foglalta össze nagy vonalakban a projekt nyíregyházi eredményeit Pálóczi Dávid bv. százados, a vármegyei bv. intézet fogvatartási ügyek alosztályvezetője.

A projekt helyi szakmai vezetője azt vallja, hogy a művészetnek jelentős reintegrációs hatása van, főként azon fogvatartottaknál, akik részt vettek a bábkészítésben, tekintettel arra, hogy ők nem vonhatók be a munkáltatásba. A programban szinten tartják, illetve fejlesztik a munkavégző képességeiket, készségeiket, hogy szabadulásukat követően nagyobb eséllyel szerezzenek állást, ezáltal a bűnismétlési kockázatuk csökkenjen.
– Sokat gondolkodtunk Oszlánszkiné Gerstmájer Mária helyi szakmai megvalósító kolléganővel azon, hogyan töltsük meg tartalommal a programot. Szerettünk volna valami értékeset csinálni a fogvatartottakkal, aminek a művészeti foglalkozásokhoz is köze van, ezért felvettük a kapcsolatot Buda Mónika bábjátékossal, aki azonnal meglátta az ötletben rejlő lehetőséget, és összekötött minket Sipeki Péterrel, a Magyar Művészeti Egyesület elnökével (aki lapunk fotóriportere, a szerk). Ő is rábólintott az együttműködésre, így megkezdődhetett a közös munka. Összesen körülbelül negyvenen kapcsolódtak be a foglalkozásokba, hetente háromszor dolgoztak együtt a vásári bábok, a díszlet és a szövegkönyv elkészítésén. Amiért nekem nagyon tetszett ez a munka – melynek a végén jóvátételi felajánlásként átadtuk az előadás minden elemét a Magyar Művészeti Egyesületnek –, az a személyiségváltozás, amin a csoport tagjai keresztülmentek. Sokaknak javult az írás- és olvasáskészsége, s többen itt ismerték fel, hogy ellentétben azzal, amit egész életükben sulykoltak beléjük, igenis képesek a tanulásra, a változásra – magyarázta Pálóczi Dávid.
A mese szereplőinek külső és belső tulajdonságait, a bábok elkészítését, a dramatizált történetet a letartóztatottak Oszlánszkiné Gerstmájer Mária és Buda Mónika bábművész szakmai közreműködésével találták ki, akik maximálisan támogatták a résztvevőket a foglalkozási rehabilitáció hatására elinduló változások útján.

Támogatták a résztvevőket

Miközben Mária és Mónika megálmodták a mese szereplőinek külső és belső tulajdonságait, dramatizálták a történetet, és megteremtették a megfelelő környezetet a játékhoz, támogatták a résztvevőket.

– Minden alkalomra vittünk egy témát, amit munka közben feldolgoztunk. A fogvatartottakban mindig van egy erős hárítás, nehezen ismerik be, hogy ők is hibásak azért, amiért börtönbe kerültek, a foglalkozások hatására azonban voltak, akik belátták, vannak elakadásaik, hibáik, és meg is osztották egymással. Ez azért nagy szó, mert ebben a zárt környezetben nem igazán beszélnek az érzéseikről, aggodalmaikról, félelmeikről az emberek. A csoportban azonban csökkent a fogvatartottak belső feszültsége és ellenállása, kevesebb konfliktusba mentek bele, tehát elindult egy rehabilitációs és reintegrációs folyamat – mutatott rá Mária, aki szerint bámulatos volt végignézni, ahogy a könyvtárban készülő bábokba belecsempészik a saját személyiségüket a fogvatartottak.

– A bábok feje kasírozással készült, hungarocellgömbre vitték fel a maszlagot, ezután formázták és megfestették. Folyamatosan alakultak az arcok, míg meg nem jelentek azok a vonások, amiket a szereplőhöz társítottak. Van olyan báb, amit egy olyan fogvatartottról mintáztak, akit elszállítottak máshová, de korábban nagy hatással volt a többiekre. Van, amelyiket a Mézga család Máris szomszédja ihletett, egy másik Anonymusra, a politikai visszásságok netes kiszivárogtatójára hasonlít.

Oszlánszkiné Gerstmájer Mária és Buda Mónika büszkén mutatták a bábokat, amiket a fogvatartottak készítettek
Fotó: Sipeki Péter

Szabad kezet kaptak

– Szakmai koordinátorként elsősorban az volt a feladatom, hogy elmagyarázzam, miként kell elkészíteni a bábokat, hogyan lehet mozgatni azokat, emellett meghatároztuk az előadás hosszát, azt, hogy milyen legyen a szövegkönyv. Hetente egyszer megnéztem, hogy halad a munka, és segítettem, ha szükség volt rá – sorolta Buda Mónika a hivatalos teendőket. Az érzelmi oldaláról megközelítve elárulta: érdekesnek találta a projektet és azt, hogy mindezt egy zárt intézetben kell végigvinni, félelem azonban nem volt benne a fogvatartottak miatt.

– Szabad kezet kaptak az alkotás során, ők építhették fel és alakíthatták ki a karaktereket. Amellett, hogy sokkal jobban teljesítettek, mint azt valaha gondoltam volna, illetve a bábok, a díszlet megszületésén túl végignéztem, ahogy elindulnak a változás felé. Rájöttek, hogy sokkal többre hivatottak annál, mint ahol most tartanak. A foglalkozások légköre lassan átalakult, valódi műhely lett a könyvtár – mesélte a bábjátékos. Végül több mint tíz bábu készült el, melyek nagy része már a rácsokon túl, a Magyar Művészeti Egyesület polcain várja, hogy új életet kezdhessen.

Megvan az alap, amire már lehet építeni

A jóvátételi felajánláson, szeptember 28-án Pancsusák Sándor Péter bv. ezredes, intézetparancsnok elmondta: rendkívül fontos, hogy a projekt során a fogvatartottak felismerték, képesek létrehozni valamit, ami értéket képvisel, ez pedig óriási lehetőségeket rejthet magában.

– Az, hogy mindez milyen módon járul hozzá ahhoz, hogy a fogvatartottak a jövőben bekapcsolódjanak vagy visszatérjenek a munka világába, sok mindentől függ, a sikerélmény azonban belülről építi őket. Segíthet a beismerésben, eljuthatnak a megbánásig, ez pedig egy olyan alap, amire már lehet építkezni. Az sem mindegy – tette hozzá –, hogy mikor vesznek részt egy ilyen programban, egy hosszabb szabadságvesztés melyik szakaszában. Fontos az időzítés, hiszen mindennek van egy pszichés folyamata: bár le kell tölteniük a büntetésüket ezeknek az embereknek, előbb-utóbb át fogják lépni a börtön kapuját, és kezdeniük kell valamit az életükkel.

– Tudjuk, hogy minél hosszabb időt tölt bent valaki, a kinti kapcsolatai annál inkább meggyengülnek, nem beszélve arról, milyen gyorsan változik, fejlődik a világ. Ha valaki letölt tizenöt évet, és kikerül, szinte azt sem tudja, hogy hol van, ezért fontos, hogy „életképesek” maradjanak a fogvatartottak. A mi dolgunk az, hogy segítsük a szabadulás előtt állók visszailleszkedését a társadalomba. Ehhez járult hozzá a Foglalkozási rehabilitációs programelem is, ahol a bábok készültek. Bízom benne, hogy folytatódhat az együttműködés. Az biztos, hogy mi ebben partnerek leszünk – hangsúlyozta Pancsusák Sándor Péter intézetparancsnok.