Rekorder szondát gyűjtött be

Gulyás Andrásra rámosolygott a szerencse: az amatőr ballonvadász megtalálta első magyar meteorológiai léggömbjét. 
A vásárosnaményi Gulyás András évek óta gyűjti ezeket az eszközöket, azonban az első hazai szondáját csak a napokban zsebelhette be Pusztadobos és Nyírmada között. Ez azért is szenzáció, mert ebben a térségben ritka vendégnek számítanak ezek a ballonok, s ha mégis megjelennek, rendszerint Szlovákia felől érkeznek, méghozzá télen. Ahogy azt lapunknak elmondta: rádióamatőrként megtetszettek neki a ballonokra szerelt jeladók, beleásta magát a témába, s mintegy szakmai érdeklődésből kezdte el gyűjteni a lezuhant meteorológiai léggömböket. 

Egyszer két hétig „cserkészett” 

– Az interneten GPS alapján bárki nyomon követheti az irányukat, útvonaluk nagyjából kiszámítható, akár öt nappal előre is. A szegedi szondánál viszont a mérések nem jöttek be, ezért igazi meglepetés volt, amikor felbukkant. Éppen autóban ültem, amikor megkaptam a ballonnal kapcsolatos internetes értesítést. Először nem is foglalkoztam vele, azt hittem, hogy rendszerhiba, csak otthon szembesültem azzal, hogy tényleg Pusztadobos és Nyírmada között ért földet, viszont aznap – szombat volt – már nem indultunk el érte. Vasárnap reggel azonban könnyen megtaláltuk édesapámmal – árulta el izgatottan a vásárosnaményi gyűjtő. Gulyás András hozzátette: ez nem egy gyakori hobbi, így remélte, hogy senki nem viszi el, azonban amióta kitudódott a „nagy fogás”, egyre többen keresik meg, hogy meséljen a szenvedélyéről. 
A legutóbbival együtt Andrásnak már hat szondája van, ebből négy szlovák, egy lengyel, a legújabb pedig végre magyar. A hazai ugyanolyan, mint amilyeneket Szlovákiában engedtek fel, ez a darab mégis különleges. 
– Az egyik online csoportban felhívták a figyelmemet arra, hogy ez egy úgynevezett „rekorder szonda”, mivel soha nem fordult még elő, hogy Szegedről ilyen hosszú utat tettek volna meg, ráadásul ebbe az irányba – magyarázta András. 
Érdekességképpen megemlítette: a lengyel M20 típusú eszközt, amit végül Gergelyiugornyán szedett össze, két hétbe telt megtalálni, mivel valamikor hajnalban ért földet, és a téli hidegben hamar lemerült a jeladója, így nem lehetett követni. Ráadásul a mérő fehér, a nagy hó pedig nehezítette a vadászatot, de a kitartás végül meghozta a várt eredményt. 
Felmerülhet a kérdés, hogy veszélyt jelent-e a becsapódó jeladó. András mindenkit megnyugtat: a készüléket nikecellel burkolják be, a szondának pedig alig van súlya. Értéke sincs, ezért az állomások sem tartanak rá igényt, de hálásak a gyűjtőknek, ugyanis a ballon és a kis elektronikai tartozékok az állatvilág számára károsak lehetnek. 

Naponta kétszer engedik fel 

Több mint száz éve kezdték használni ezeket az eszközöket, melyek az időjárás-előrejelzésekhez nélkülözhetetlen mérőket, szondákat szállítják. Hazánkban naponta kétszer, délben és éjfélkor engedik fel a meteorológiai ballonokat, méghozzá Budapestről és Szegedről. Nagyjából 30 kilométeres magasságig emelkednek, és 12 méter átmérőjűre duzzadnak, mielőtt kidurrannak és lezuhannak. Tömegük megközelítőleg 200 gramm, és főként latexből készülnek. A szondát úgy rögzítik, hogy a léggömb ne árnyékolja be, amíg a megfelelő adatokat a meteorológiai állomásokra sugározza. Felemelkedési ideje másfél óra, a központ az addig megszerzett adatokat használja fel az időjárási viszonyok megállapításához.