Áldott a te földednek termése

Meglepő csendélet a csíksomlyói kegytemplomban.

A Szent Antal mellékoltár előtt szemnek tetsző kompozícióban elrendezett zöldségek, gyümölcsök, virágok fogadják a látogatót. Persze, lehet, hogy csak számomra tűnt meglepőnek a az ínycsiklandó csemegekukorica, a padlizsán, a krumpli és a társai, én ugyanis messziről, az anyaországból érkeztem. Akinek törökbúza, vinete és pityóka, az bizonyára tudja, mi okból hevernek az oltár előtt a fent nevezettek. Akár magamtól is rájöhettem volna, hiszen annyira magától értetődő, de azért illendő szerénységgel megkérdeztem valakit. Az illető tekintetén már a kérdésem előtt láttam, tudja, hogy én mit nem tudok. Jóindulatú mosollyal az arcán világosított fel. Székely emberek kertjében, földjein termettek ezek, mifelénk az a szokás, hogy ide hoznak belőle egy-egy kosárkával és áldást kapnak rájuk.

Igen, magamtól is rájöhettem volna. Csíkban és Gyergyóban akármerre vezetett az utam, dolgos emberek láttam a kertekben, a mezőkön. Gyimesben, a furcsa nevű Hidegségben, szilvát vertek és a fa alá terített fóliáról szedegették csángó testvéreink. Szatmárban már a lekvár is kifőtt.

Az őszi termés festői szépségű megidézése persze  nem halványíthatja el a kegyhely magasztos fenségét. Feltekintek a a gazdagon ékesített templombelsőre, aztán ismét vissza… Ilyen a kosarakban viszik a székelyek húsvétkor hosszú sorokban Csíkszereda főterére  sonkát, kolbászt és arra is áldást kapnak. Milyen hatalmas megnyilvánulása a hitnek és az összetartozásnak. Egy busznyi hangos turista érkezése bontja meg a csendet. A csendet, amely megtölti a hatalmas teret, és amelyben az emberek morajlása gyorsan ismét csenddé szelídül. A Szent Antal lába elé helyezett, (természetesen pityókás) kenyér mellett nézem végig, miként vesz erőt a hely szelleme a látogatókon, és mennyire a hatása alá kerülnek a fölébük magasodó kegyszobornak. …és kifelé haladtukban, az ajtóban egy kicsit ismét felhangosodnak.

A vörös hímzések változatlan motívumai az arany szobrok, kis és nagy oszlopfők között vezetik a tekintetet az üde virágcsokrok között sugárkoszorúban álló Mária szoborhoz, kinek karján gyermeke, Jézus Krisztus ül. Viszontagságos történelmünknek nem csak tanúja, de volt idő, amikor elszenvedője is volt. Aki kíváncsi rá, könyvtárnyi irodalom áll rendelkezésére akár egy google keresgélésre is.

A padsorok között visszafelé haladva megpillantok valamit, ami néhány évvel ezelőtti ittjártamkor még nem volt ott. Igen azóta járt itt itt a legmagasabb egyházi méltóság, Ferenc pápa. Az egyik vitrin üvege mögött a palást, a másik mögött a tiara, ebben celebrálta miséjét Székelyföldön, a csíksomlyói hegynyeregben. A magyarok legnagyobb búcsújáró helyén. Mindkét ruhadarab arról tanúskodik, hogy Szent Péter földi helytartója méltó módon akarta megünnepelni a székelyekkel való találkozását.

Magán a búcsún részt venni igazi megpróbáltatás, de a próbatétel boldoggá teszi azt, aki kiállja. Én magam egyszer jártam itt régebben, éppen a napján, de a közelébe se jutottam Csíksomlyónak.

Ősszel a viszont a székelyek Gyergyóból, Csíkból, a Gyímesekből elhozták amit földjük termett két kezük munkája nyomán, és lehet, hogy Szent Ferenc szavaira gondolnak:

“Áldott légy, Uram, Földanya-nénénkért,

Ki minket hord és enni ad,

És mindennémű gyümölcsöt terem,

Füveket és színes virágokat.”

- Ésik Sándor -