Az elhurcoltakra emlékeztek Rakamazon

A Szovjetunióba elhurcolt politikai foglyokra és kényszermunkásokra emlékeztek szombat délelőtt Rakamazon, hiszen a térségből (többek közt Timárról és Gávavencsellőről is) 1945 januárjában német nevű fiatal nőket, fiúkat, férfiakat, terhes asszonyokat gyűjtöttek össze az iskola udvarára, hogy „kis munkára”, azaz málenkij robotra vigyék el őket.

A szerencsésebbek három- öt év után hazakerültek, sokakat azonban ott temettek el – hangzott el a rakamazi Kálvária téren, a Hősi emlékműnél megtartott megemlékezésen.

Bodnár László, a város polgármestere elmondta, minden évben megemlékeznek az elhurcoltakról, ilyenkor elindul az „emlékezés menete”, melynek úti célja Szerencs, az akkori „gyűjtőhely”.

1945 januárjában a térségből találomra elhurcolták a munkaképes férfiakat és nőket, serdülőket, kamaszokat és bakfisokat, hogy rabszolgamunkát végeztessenek velük a Szovjetunióban. Az elhurcoltak egyötöde soha nem tudott hazajönni. A múltat sem jóvá tenni, sem szőnyeg alá seperni nem lehet – hangzott el a szombati megemlékezésen, melyen részt vett dr. Vinnai Győző is. A térség országgyűlési képviselője köszöntőjében kiemelte, ennyi év távlatából is kötelességünk emlékezni és emlékeztetni mindenkit a szörnyűségekre.

Az „emlékezés menetét” évek óta Pózer Tamás, a rakamazi német nemzetiségi önkormányzat vezetője szervezi. Lapunknak elmondta, a helyi hivatalig gyalog mennek, majd buszra szállnak, és a megemlékezés Szerencsen zárul.

Gáspár Krisztina lányával, Emesével vett részt a Kálvária parkban megtartott rendezvényen. Mint azt elmondta, ő az idősek otthonában, a lánya pedig az önkormányzat hivatalában dolgozik. Mindketten fontosnak tartották, hogy emlékezzenek a ’45 januárjában elhurcolt emberekre.