2024.02.18. 07:00
A kudarc alapfeltétele a sikernek
Dundi volt, ijedős és tehetségtelen, majd nyert két olimpiát.
Forrás: Fotó: Dodó Ferenc
A kétszeres olimpiai bajnok, hatszoros világbajnok Nagy Tímea soha nem akart sportoló lenni: azt, hogy vívó lett, egy fiatalembernek köszönhetjük. Ugyanis megtetszett neki egy iskolatársa, aki a Vasasba járt edzésekre, ő pedig követte és bár a fiú két hét után abbahagyta a vívást, ő maradt. Ám még innen sem vezetett egyenes az út a dobogó legfelső fokáig, mert, ahogy fogalmazott: dundi volt, ijedős és tehetségtelen. Az edzője ki is akarta rúgni, ám az édesapja egy üveg Napoleon konyakkal meggyőzte a mesterét, így maradhatott. A többi pedig, ahogy mondani szokás, már történelem.
Tiszta a lelkiismerete
Nagy Tímea az MCC nyíregyházi képzési központjába a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesület elnökeként, Jónyer István asztalitenisz világbajnokkal együtt érkezett, a sportolókkal Füleky András, az egyesület adminisztratív igazgatója beszélgetett (a Jónyer Istvánról készült cikkünket is hamarosan olvashatják).
Amikor Nagy Tímea vívni kezdett, a női szakágak között csak a tőr és a kard szerepelt, s ő az előzőt választotta. Mint mondta, juniorként nagyon szerette, mert kedvelte a fifikás megoldásokat, ám mivel a mozgása lomhább volt, mint a társaié, érezte, hogy a felnőttek mezőnyében az ő tudása már nem lesz elég. Ezért, amikor a párbajtőrt is bevezették, váltott, az eredmények pedig őt igazolták. Füleky András kérdésére, hogy az egyéni vagy a csapatversenyeket szerette-e jobban, azt mondta, a vívó mindkét esetben egyedül áll a páston, de teljesen más a hangulata annak, amikor egymásért kell küzdeni. – Volt, amikor én voltam a csapat legjobbja, de olyan is, amikor rajtam ment el egy verseny – mondta és hozzátette: nehéz egy egyéni olimpiai aranyérem megszerzése után pár nappal ugyanazzal a koncentrációval pástra lépni, neki sem sikerült. – Emiatt kaptam hideget-meleget, de jogos volt. Az viszont nem, amivel egy edző megvádolt: azt mondta, szándékosan vívtam rosszul, hogy a csapat ne nyerjen érmet, s hogy minden figyelem rám irányuljon. A mai napig nem tudtam ezt elfelejteni, de az én lelkiismeretem tiszta – fogalmazott.
Forrás: Fotó: Dodó Ferenc
Két hétig ült a szobájában
Nagy Tímea arról is beszélt, miért voltak fontosak az életében a kudarcok. Azt mondta, a vereség miatt érzett csalódást és fájdalmat intenzívebben élte meg, mint a győzelem örömét.
– Az atlantai olimpiára úgy mentem ki, hogy előtte szinte az összes versenyt megnyertem. Sokan azt mondták, ki sem kell utaznom, enyém az arany. Én is kezdtem elhinni, a vívás helyett pedig olyan dolgokkal foglalkoztam, mint hogy a döntő napján legyen befonva a hajam... És a négy közé jutásért vívott asszóban megvert egy olyan lány, aki korábban tust is alig tudott nekem adni. Ötödik lettem, csalódottságomban két hétig ki sem jöttem a szobámból. De ma már hálás vagyok, hogy így történt. Ha ezüst- vagy bronzérmet nyerek, elszálltam volna magamtól, így viszont volt honnan felállni. Azóta tudom, hogy a siker alapfeltétele a kudarc.
Gyerekek az olimpiák között
Tímea első gyereke az Atlanta és Sydney, a második a Sydney és Athén közötti négy évben született, és amikor utóbbi olimpián a dobogó tetején a hármas számot mutatta, az nem azt jelentette, hogy a 3. aranyára vágyik – az üzenet a férjének szólt, hogy jöhet a harmadik gyermekük. Mint mondta, az anyaság egyszerre tette nehezebbé és könnyebbé az életét, hiszen kisgyerekek mellett nem volt könnyű edzésre és versenyekre járni, de megnyugtatta a tudat, hogy ha valahol nem nyer érmet, attól még a gyermeke ugyanúgy kéri tőle reggel a kakaóját.
Hálátlan volt
Elhangzott: az első olimpiai címét Udvarhelyi Gábor irányításával szerezte, mégis váltott, s a következő ötkarikás játékokra Kulcsár Győzővel készült fel. – Hálátlan voltam, ennek ellenére Udvarhelyi Gábor a lehető legőszintébben gratulált az athéni győzelmem után. A halálos ágyán, a kezét fogva mindent megköszöntem neki – mondta elérzékenyülve Nagy Tímea, aki arról is beszélt, miként látta be, hogy sportolóként szüksége van pszichológusra, és hogy a győzelmeire nemcsak fizikálisan, de pszichésen is meg kellett érnie.
Legfontosabb címek
Olimpiai játékok
2000: Sydney, párbajtőr egyéni arany
2004: Athén, párbajtőr egyéni arany
Világbajnokság
1992: Havanna, párbajtőr csapat arany
1993: Essen, párbajtőr csapat arany
1995: Hága, párbajtőr csapat arany
1997: Fokváros, párbajtőr csapat arany
2003: Havanna, párbajtőr csapat arany
2006: Torino, párbajtőr egyéni arany
