Mi történik a zárt ajtók mögött?

Bármilyen döbbenetes, de ma már mindennapos kifejezésekké váltak a nyomdafestéket nem tűrő szavak, elvesztették élüket, kortól és nemtől függetlenül bármilyen szituációban fellelhető a tapintatlan, sértő kommunikáció. A goromba hangnem, az agresszív beszédstílus konfliktusokat generál, s ha két ember között elmélyülnek a nézeteltérések, könnyen csattannak el a fájó pofonok is. 

Gyorsan élünk... 

A párkapcsolati konfliktusokról senki nem beszél szívesen. Gondoljunk csak bele, a közösségi oldalak kirakatában is csak a szép látszik a párok, a családok életéből, halvány jeleit sem mutatják a problémáknak, a házasságon belüli lelki mélységeknek, mintha nem is léteznének. De a valóság hány meg hány szomorú hírt szembesodor velünk, melyben házastársak, élettársak követnek el bántalmazást egymás sérelmére. Mi lehet a kiváltó ok? Hogyan befolyásolják az egyén problémamegoldó képességét a családból hozott minták, a rögzült viselkedésformák és nem utolsósorban szociokulturális közege, amiben él? Dr. Erdélyi Ágnes pszichiáter főorvossal ezekről a kérdésekről podcastünkben beszélgettünk. 
Onnan indultunk, hogy életünk természetes velejárója a konfliktus, biológiai és pszichológiai fejlődésünk során számos „összeütközést” átélünk, az viszont kulcskérdés, hogyan kezeljük a konfliktusokat. 

Hozzátette, a legnagyobb baj, hogy a problémákon is hamar túl akar jutni a „folyton rohanó ember”, nem gondolkodik el a vita kiváltó okán, a problémamegoldáshoz vezető úton. 

Számít, mit mondanak mások? 

– Ezer oka lehet a családon belüli konfliktusoknak, a valamilyen belső zaklatottságtól egészen a kóros önbizalomhiányig sok minden meghúzódhat a két ember közötti visszatérő szekálások, piszkálódások hátterében. Korábbi veszekedések, féltékenység, pénzügyek, gyereknevelésbeli nézetkülönbségek. Csakhogy a családi perpatvarokról generációkon át úgy vélekedtek: másnak nincs köze ahhoz, mi történik a zárt ajtók mögött. Így sok esetben a külvilágnak láthatatlanok maradnak a családon belüli viszályok. Senki nem teregeti ki a szennyesét szívesen, a családok mindig is óvták saját presztízsüket, így még a rokonoknak sem számolnak be civakodásaikról. De bárkiből lehet bántalmazott, nemcsak testi, hanem lelki értelemben is. S az is egy régi beidegződés, hogy a nők nem mernek vagy nem akarnak segítséget kérni, mondván, talán „valóban jogos volt, hogy férjük megdorgálta őket”, esetleg tényleg hibáztak valamiben, vagy nem úgy csináltak meg valamit, mint ahogyan azt a férj elvárta. Komplikált lelki folyamaton megy át, aki állandó konfliktusban él, s talán a legnagyobb visszatartó erő a segítségkérésben a szégyen, amit a bántalmazott érez, ha elmondja, mi történik vele, újra átérzi a lelki megaláztatást, fájdalmat. A destruktív kapcsolatokon már nem lehet javítani, van úgy, hogy az egyetlen út a tettlegesség elől a menekülés – utalt az elfajult konfliktusokra a pszichiáter főorvos, aki arról is beszélt, az alkohol, a drog megmérgezi a párkapcsolatot, szétzilálja a házasságot, a családot. 

Italozás, fokozott gyanakvás 

– Nem törvényszerű, hogy az alkoholfogyasztás agressziót váltson ki, azonban a nehéz temperamentumú embereknél, akikre eleve jellemző az agresszivitás, az alkoholos befolyásoltság fokozhatja a dühük szintjét. Mi történik? Az ittas ember hazamegy, bármit mond neki a hozzátartozó, azt ő provokációnak veszi, reakcióit nem tudja kontrollálni, és attól függően, milyen magas a feszültségszint egy konfliktusban, hamar eljár a keze is. Az alkohol hatására a kritikai megfontolások jelentősen csökkennek, nincs meg az a gátlás, amivel nem mondja meg rögtön a másik szemébe, ami nem tetszik neki, nem kezdeményez vitát, mert igazából valós problémák sem kellenek neki a vitákhoz. Évtizedeken át alkoholizáló embereknél megfigyelték, hogy kialakul náluk egy fokozott gyanakvás, ami általában féltékenységben szokott megnyilvánulni, tehát sokszor „okot sem ad” a másik fél a pofonokra. Ha a helyzet elmérgesedik, a család­tago(ka)t minél hamarabb ki kell menekíteni a bántalmazó légkörből – hangsúlyozta a szakember. 
Dr. Erdélyi Ágnes arról is beszélt, többnyire a családból hozott minták alapján oldjuk meg konfliktusainkat, a kialakult szokások és értékrend alapján. Természetesen a személyiségjegyek is befolyásolják, hogy valaki versengő, problémamegoldó vagy alkalmazkodó típus, de a szociokulturális közeg, ki milyen körülmények között és hogyan él, ki mennyire iskolázott, ugyanúgy számít. Minél iskolázottabb valaki, annál konstruktívabb, annál több tapasztalattal bír a nehéz helyzetek megoldásában.