Mindig visszük a keresztet

Báró Piret de Bi­hain Lajosné, született nagykárolyi Károlyi Georgine grófnő 1934-ben Nagyecseden csodálatosan szép római katolikus templomot építtetett, amit a Szent Kereszt felmagasztalására szenteltek fel. Oltárképén a keresztre feszített Jézus, lábánál pedig az őt siratók, az édesanyja és a tanítványok láthatóak.

Az üdvösség fája

Minden évben ennek emlékére templombúcsút ünnepelnek a hívek, akik eljönnek a szomszédos filiákból, így Nyírcsaholyból, Tiborszállásról, Mátészalkáról és az idén Baktalórántházáról is.

Eiben Tamás, Nyíracsád plébánosa volt az ünnepi szentmise főcelebránsa és szónoka.

– A templombúcsú olyan, mint egy közösség születésnapja. A múltnak hála és köszönet, remény és hit a jövőnek, hogy az utánunk jövők is ünnepelhessenek – kezdte beszédét az atya. Prédikációjában a keresztet állította középpontba. – Tudunk-e krisztusi emberré válni? Úgy élni és cselekedni? Sugárzik-e rólunk a krisztusi lelkület? Az a lelkület, amit a kereszt formál. Érdekes szó a kereszt, az üdvösség fája. A keresztény ember éppen ebből merít erőt! Van-e kereszt nélküli élet? Keresztet mindenki kap életében. Szeretni azt jelenti: keresztet hordozni.

– Kereszt, áldozat: a házasság, a házastársam, a család, a gyermekvállalás, az idősek gondozása. Szeretünk, folyamatosan keresztet hordozunk tehát életünkben. De a legnagyobb kereszt én magam vagyok, akit maga az Isten hordoz! Ő szeret minket, figyel ránk. Isten nekünk nem valamit akar adni, hanem mindent! A legtöbbet! Merjünk szeretni, merjünk keresztet vállalni és hordozni! – buzdította a jelenlévőket Eiben Tamás plébános atya, majd Szalézi Szent Ferenc: A kereszt című versével fejezte be szívhez szóló gondolatait.

Templom a lápos vidéken

Az ünnepi alkalom végén Hajdu István atya, Nagyecsed új plébánosa – akit augusztus 1-jével helyezett a Nyírcsaholyi Egyházközségbe Palánki Ferenc megyés püspök – emelkedett szóra. II. János Pál pápa: Ima a keresztről című versét idézte, majd köszönetet mondott mindenkinek, a többi kilenc jelen lévő plébános atyának, a híveknek, a távolról eljött vendégeknek és a helyieknek is, hogy ilyen szépen feldíszítették a templomot: – És ne feledkezzünk el elődeinkről sem: köszönjük meg őseinknek, hogy templomot építettek ezen a lápos vidéken!

A templombúcsú a helyiek szíves vendéglátásával ért véget.

- Némethné Csubák Éva -