Csoma József – a festő és az ember

– Adjunk egy kisgyerek kezébe egy ceruzát, s azonnal rajzolni kezd! Én is így voltam ezzel, nagyon szerettem rajzolni és olvasni – emlékszik vissza egészen kicsi korára, a formák és színek iránti, máig tartó szeretetére Csoma József festő. Mindig szeretett elvonulni és figyelni a világot, aztán egyre pontosabban rögzítette, amit látott.

Játszott a vonalakkal, az ecsettel, miközben azon törte a fejét, mit is akar üzenni a kész képekkel. Úgy vallja, minden művészeti ágban ismerni kell az alapokat, ezért – noha nem készült pedagóguspályára, a gépiparban szerzett szakmát – később rajztanárként kamatoztatta kézügyességét, így tanult kompozícióról, szín­elméletről, formákról, művészeti korokról.

Rembrandt óriási példakép volt számára, hiszen a németalföldi barokk festő mindig is tudta, mit miért fest, mit akar művészetével kifejezni. Csoma József számára az a festő a minta, aki alázattal lép a vászonhoz.

A művészet nem öncélú

– A festés nem a remekművekkel, hanem a tanulmányokkal kezdődik, azután az ember a világot darabokra szedi, és másképp rakja össze, mint ahogy addig látta. Töpreng, hogy amit alkot, az micsoda. Számomra kulcskérdés, hogy mit miért festünk, hiszen a kompozíciókba bele kell komponálni a kép üzenetét is.

Az alkotási folyamat gyönyörűséges, ugyanakkor kínhalál. A közönség kizárólag a végeredményt láthatja a vásznon, az alkotó gyötrelemről nem tudhat, hiszen a képet szemlélve a saját érzéseivel, gondolataival van elfoglalva, s ez így helyes.

A legjobb, amikor a befogadó úgy érzi, hogy személyesen neki szól egy-egy alkotás, hiszen a művészet sosem lehet öncélú, az alkotó folyton adni akar valamit magából – mondja Csoma József.

S hogy ő maga mi mindent merített művészi útja alatt a világból? Több száz festménye árulkodik róla, de műveinek csak egy részét tudná bármikor megmutatni, ugyanis sok-sok alkotás boldog tulajdonosa falán közvetítheti Csoma József világát itthon és külföldön egyaránt.

Alkotásaiból egytucatnyi jutott legutóbb a Ridens iskola aulájába is, friss tárlatának megnyitóján Csoma Józsefet egy igen érdekes embernek, filozofikus alkatnak, mélyen vallásos alkotónak mutatták be.

Naponta egy óra a műteremben

Elhangzott, ha a képeire nézünk, az idilli szépség kifejezés jut eszünkbe, az impresszionista színkezelés szembeötlő, mesterien bánik a színátmenetekkel. Képein nincs éles körvonal, az elmosódott árnyalatok mögül kikacsintó sejtelmesség, ­misztikussá varázsolja a látványt.

„Én vagyok az ajtó”, „Szemben az árral”, „Az Ígéret Földje”, „Az örök Bábel” címkék a képek alatt, amelyekkel ­kifejezi hitét, vallásosságát.

– Az istenhívők számára ez a világ a világmindenségnek csak egy része, ami néha derűs, néha borús, gyönyörű, és van, amikor félelemmel teli – válaszolja arra kérdésre, mit gondol a körülöttünk lévő világról.

Mint mondja, civilben tanár az Inczédy-iskolában, és két felnőtt gyereke mellett van elég szabadideje az alkotásra, naponta legalább egy órát tölt műtermében, sohasem kevesebbet, igaz, nem mindig fog ecsetet, van, ­amikor tervez, töpreng.

Most éppen azon gondolkodik, hogyan dolgozhatná fel Nyíregyháza neves ­íróinak, költőinek és képzőművészeinek szellemi örökségét, mindazok értékes ­munkásságát, akik nyomot hagytak a városban.

KO