Morricone-turné: egy életre szóló élmény

Egy maréknyi dollárért, Pár dollárral többért, A Jó, a Rossz és a Csúf, Volt egyszer egy Vadnyugat – egy kis ízelítő azokból a filmekből, amikhez zenét írt Ennio Morricone Oscar-, Grammy- és kétszeres Golden Globe-díjas olasz zeneszerző. A teljes listát lehetetlenség felsorolni, hiszen több mint 550 filmhez írt kísérőzenét a július 6-án elhunyt zeneszerző.

A Cantemus Vegyeskar hat tagja pár évvel ezelőtt részt vehetett Ennio Morri­cone európai turnéján, így személyesen is találkozhattak vele.

Tíz koncert Európában

– Ez a nem mindennapi turné 2015. március 9-étől április 1-jéig tartott. A debreceni Csokonai Színház énekkarának vezetője, Gyülvészi Péter kért fel néhány nyíregyházi kisegítőt, így kerültünk a nemzetközi csapatba, hiszen a turnén részt vett még egy nagyváradi énekkar és egy prágai szimfonikus zenekar is Morricone saját együttese mellett – elevenítette fel az emlékeit Harman Ágnes.

Ennio Morricone igazi sztár volt a szó legnemesebb értelmében, nagy megtiszteltetésnek és kihagyhatatlan lehetőségnek éreztük, hogy együtt dolgozhatunk vele.

– Azon a turnén Franciaországban hat, Luxemburgban egy, Németországban pedig három koncertet adtunk. Franciaországban 3500–4000 ember előtt énekeltünk, de Németországban 12–15 ezer néző előtt léptünk fel. Az átélt élményektől minden koncerten libabőrösek voltunk, de most, hogy felidézem az emlékeket, szintén elfog az a furcsa érzés, hiszen egy kicsit mi is világsztárok voltunk.

– Az egész turné fantasztikus volt, egy igazi csodával ért fel a számunkra. A maestro kezdetben távolságtartó ember volt, de aztán egyre jobban felengedett, élmény volt látni a koncerteken, hogy ő is mennyire élvezi az előadást.

Hadházy Anna Erzsébet kérésünkre így emlékezett vissza a Morricone-körútra: – Gyülvészi Petinek kisegítőként három alt, két basszus és egy tenor kellett. Így kezdődött életünk egyik nagy élménye. A meghívást alapvetően nagyon nagy megtiszteltetésnek éreztem, noha tudtam, hogy a megfelelő létszám miatt hívtak bennünket.

– Az első pillanattól kezdve vártam, hogy mikor találkozhatom, mikor pillanthatom meg Morriconét kicsit közelebbről is. Az egyik próba előtt kint cigiztünk az udvaron, amikor megérkezett a szűk stábjával és a feleségével. Rendkívül szerények voltak. Mivel nem vagyok átlagos testalkatú, ezért felfigyelt rám, és köszönt nekem. Ez volt az első találkozásom vele.

– Minden turné végén volt egy záró összejövetel. Az olasz zenészek szerint akkor történt meg először, hogy Morricone is eljött a rendezvényre, sőt elkísérte a felesége is. Akkorra jó barátságot kötöttem a „szűk” stábbal, s szerettem volna búcsúzásul közös fényképet készíteni Ennio Morriconéval. A stáb tagjai tolmácsoltak, mert a mester csak olaszul beszélt.

– Igent mondott, s én megálltam a közelükben. Rám szólt, hogy üljek közel hozzájuk a kanapéra, végül aztán közrefogtak a feleségével. Hiába volt világhírű sztár, megmaradt közvetlen, szimpatikus embernek.

Szabó Szilvia jelenleg Dubajban él, de a világhálónak köszönhetően ő is megosztotta velünk az élményeit: – Mikor feltette nekem Peti a kérdést, hogy lenne-e kedvem turnézni Ennio Morricone együttesével, nem akartam elhinni, de gondolkodás nélkül azonnal igent mondtam. Úgy éreztem akkor, hogy ettől nagyobb élményem nemigen lesz az életemben.

Izgatottan készülődtem a turnéra, hihetetlen volt a gondolat, hogy egy színpadon fogok állni Ennio Morriconéval, a tőlem is öregebb westernfilmek Oscar-díjas zeneszerzőjével. Bár meglepő módon akkor ő még nem is volt Oscar-díjas.

– Nem volt túl sok elképzelésem arról, hogy milyen érzés lesz vele koncertezni, a világhírű dalait élőben énekelni. Hát aztán megtudtam... Elképesztő, euforikus, fantasztikus, szédületes, káprázatos, megdöbbentő, csodálatos, hihetetlen, meghökkentő, bámulatos, lenyűgöző. És ez még nagyon kevés jelző ahhoz, hogy kifejezzem az érzést, amikor a színpadra álltunk, és megjelent a mester és felcsendült az első akkord.

– Megszorítottam Ági barátnőm kezét a színpadon, az után kutakodva, hogy vajon ő is érzi-e azt, amit én. S mivel láttam, hogy az ő szeméből is kicsordul egy könnycsepp, nem kellettek szavak... Nehéz volt a feladatra koncentrálni, a kottát követni, hiszen ott állt előttünk Ennio Morricone, aki beszélt hozzánk, megköszönte, hogy ott vagyunk, és kifejezte örömét, hogy együtt dolgozhatunk.

– Nagyon szerény és keményen dolgozó, tökéletességre törekvő embernek ismertem meg, egyszer sem ült le a próbák alatt – pedig már közeledett a kilencvenedik életévéhez.

Nem fürdött a sikerben

– A szerénysége legendás volt. Ő is busszal járta végig a turné állomásait, mint mi. Egyszer megálltunk egy pihenőre egy benzinkútnál. Ők is megálltak. Egy sorban álltam kávéért Ennio Morriconéval. Nem várta el, hogy aranytálcán vigyék neki a kávét, végigállta a sort, és ugyanúgy a papírpohárból szürcsölgette, mint én. Nem volt egy mosolygós ember. Nem hiszem, hogy ne lett volna rá oka, de az ő arcáról ez valahogy nem is hiányzott.

– Mindig nyugalmat sugárzott, nagyon csendes volt, és ha lehetett, visszahúzódott. Nem ünnepeltette magát, nem fürdött a sikerben, pedig több tízezren tapsoltak neki állva, fütyülve, ujjongva. Neki az volt a fontos, hogy a munkát jól elvégezze, a közönség tökéletes koncertet kapjon és elégedetten távozzon. Egész életemben hálás leszek azért, hogy egy kicsit részese lehettem a Morricone-csodának – tette hozzá Szabó Szilvia.

A folyosón készült az első közös fotó

Anna, Ágnes és Szilvia számára szép emlék marad a mesterrel készített első fotó is. Az egyik koncert előtt arról beszélgettek, hogy jó lenne egy közös fényképet készíteni a zeneszerzővel. Besompolyogtak arra a folyosóra, ahol Ennio Morricone öltözője is volt. Tétova téblábolásukra felfigyelt egy vicces pulcsis, fényképezőgépes fiatalember, és megkérdezte, mit szeretnének. Mikor a lányok elárulták, hogy közös fényképről álmodoznak a maest­róval, a fiatalember egy jót nevetett, s mondott egy magas összeget, hogy annyiért elintézi. Míg a lányok a pénzösszeg hallatán ledöbbenve diskuráltak, eltűnt a „kerítő”, azonban pár perc múlva megjelent a mesterrel. A kórustagok összeszedték minden bátorságukat, s remegő lábbal megálltak Ennio Morricone mellett mind a hárman, a furcsa pulcsis férfi pedig elkészítette a fotót. A fotósról csak sokkal később derült ki, hogy ő valójában Ennio Morricone fia...

MML