Egy felvillanó kép ihlette meg John Cure-t

Ismét kamera elé ült a borzongás mestere – Facebook-oldalán közzétett videójában John Cure arról mesélt, hogyan indult írói karrierje.

– Annak idején ugyan gyakran álmodoztam arról, hogy regényeket írok, melyek aztán nagyon népszerűek lesznek, de egy egészen más pályára készültem, rajzfilmeket akartam készíteni. Szerettem képregényeket rajzolni, azokhoz rövid történeteket írni. Úgy tizenegy-tizenkét éves lehettem, amikor nekiláttam életem első regényének. Természetesen néhány oldalnál tovább nem jutottam – árulta el mosolyogva a nyírségi szerző, aki középiskolás korában nyitott a novellaírás felé.

Az első ötven példány

Viszonylag hosszúra sikeredett kalandozása a rövid történetek világában, ám húsz­éves korában történt valami...

– Egy képet láttam magam előtt: megjelent egy férfi széles karimájú kalapban, ballonkabátban, és csákányt lóbált a kezében. Egy ködös éjszakán egy sötét erdőben állt a fák között, körülötte arc nélküli gyerekek lebegtek néhány centivel a föld felett. A kép annyira intenzíven élt bennem, hogy elkezdtem kérdéseket feltenni magamnak. Ki ez a férfi? Kik ezek a gyerekek? Miért állnak mögötte, mellette? Mit akarnak? A válaszok nyomán megszületett a Hontalan lelkek története, amit egy régi írógépen kopogtam le. Közel egy évig dolgoztam rajta, majd amikor elkészült a kézirat, elindultam kiadót keresni.

– Ugyanúgy jártam, mint a kezdő írók az első regényükkel – válaszra sem méltattak, így arra jutottam, hogy ez nem az én műfajom, nem ezzel kell foglalkoznom. Valóra vált a gyermekkori álmom, elhelyezkedtem egy animációs stúdióban. Jó időre felhagytam az írással, sem időm, sem energiám nem volt erre a munkám mellett, egészen 2006-ig, amikor újra feltámadt bennem a vágy, hogy nyomtatásban lássam a regényemet. A családtagokat, barátokat szerettem volna megajándékozni vele, ezért felvettem a kapcsolatot egy akkor induló digitális nyomdával. Így jelent meg a Hontalan lelkek először ötven példányban – osztotta meg rajongóival John Cure, aki reménykedett benne, hogy az esetleg megmaradó kötetekre lesz érdeklődő, de végül mind a szerettei polcára került.

– Nem szegte kedvem, sőt arra motivált, hogy felvegyem a kapcsolatot az ország egyik legnagyobb könyvterjesztőjével. Szerencsére nyitottak voltak, így a regény 2007-ben eljutott a könyvesboltokba. Olyan 3500 példányban jelent meg, ami viszonylag soknak számított, azt mondták, hogy ha 1500 elkel belőle, akkor az már jó arány. Meglepve láttuk, hogy rövid időn belül az összes elfogyott.

S hogy mi történt ezután? A videóból az is kiderül...

CsA