Diafilmtörténet dióhéjban

A Magyar Nemzeti Digitális Archívum számos virtuális kiállítást kínál mindazoknak, akik kulturális élményekre vágynak. Érdemes az online tárlatok között böngészni, hiszen valódi kincsekre bukkanhatunk. Ilyen például a Diafilmtörténet dióhéjban című kiállítás, mellyel körbejárhatjuk a diavetítés és a vetítők történetét az árnyjátékok több ezer éves feltalálásától kezdve Leonardo da Vinci camera obscuráján át a 20. század virágzó optikai iparágáig. Nosztalgiázhatunk az 1950-es évektől a legtöbb háztartásban jelen lévő bogárhátú mesefilmvetítővel és a tekercsek tárolására szolgáló színes keménypapír vagy később műanyag kördobozzal, amelyek közül olyan jó volt kiválasztani az esti mesét.

Kedves emlék maradt

Magyarországon az 1940-es években jelentek meg az első – erősen gyúlékony – nitrocellulóz tekercs­filmek és vetítőik. Hamarosan a vetített üveglemezek teljesen kiszorultak a piacról, de nem sokkal később a nitrocellulóz filmek is, helyüket a biztonsági film, az acetátfilm vette át. A találmány 1953-tól honosodott meg hazánkban – olvasható a virtuális tárlat leírásában.

A tekercses filmek népszerűvé válásával elkezdődtek az otthoni mesefilmvetítés évtizedei. A mesevetítés a 20. század második fele gyermekeinek meghatározó szórakozási formája volt. A mesevetítők ma reneszánszukat élik; akik diameséken nőttek fel, gyermekeikkel is meg szeretnék osztani a diavetítés misztikus élményét.

KM