A rajzolás olyan nekem, mint a levegővétel

Grafikusként fél évszázada állandó és meghatározó alakja a képregényiparnak. Több mint 300 teljes mű került ki a tolla és ecsete alól, ami közel ötezer megrajzolt oldalt és több mint 500 megjelenést jelent. A magyarországi képregénykiadás hőskorában gyakorlatilag minden olyan folyóiratban publikált, amely helyet adott a műfajnak. Ő volt az első, aki a „papírmozi” zárt – kissé unalmas, „kocka kocka után” típusú – struktúráját felszabadította, és abban is úttörőnek számít, hogy ábrázolni merte a mezítelenséget. 
 

Hamisítatlan ikon 

Fiatalon képes volt naponta egy teljes oldalt megrajzolni, mára azért már lassított a tempón. Kortársaival ellentétben a hátterek kidolgozására is nagy gondot fordít, kedvenc műfajai a krimi, a történelmi témák és a fantasy, példaképe Korcsmáros Pál. Azzal is beírta nevét a történelembe, hogy a Star Wars-filmek hazai premierje idején képregényre ültette A birodalom visszavág címmel futó részt, melyet látva szinte tódult a közönség a moziba. Az első fejezet, a Csillagok háborúja megrajzolásával pedig – amiből több mint 700 ezret adtak el, és egy-egy példánya időnként még Amerikában is aranyáron cserél gazdát – valóságos ikonná vált. A legenda, Fazekas Attila képregényrajzoló szerdán itt járt Nyíregyházán. Látogatása azért is rendkívüli volt, mivel a 73 esztendős, de ma is aktív művész már nagyon nehezen mozdul ki az otthonából. 

Az élete is (kép)regényes: Dékány András kalandtörténetei nyomán mindenáron tengerészkapitány szeretett volna lenni, nagy vizekről álmodozott. Mindez részben meg is valósult, nagy szerelme lett ugyanis a vitorlázás, az utóbbi években májustól szeptemberig le se lehet csábítani a Balatonról, olyankor rajzszerszámokhoz se nyúl. Tengerre is eljutott, de tengerészkapitány nem lett, ma már belátja, tévút lett volna. Többen is meggyőzték, hogy a végtelen vízen dögunalom az élet, és mivel férfiágon a családjában mindenki komoly művésznek számított – édesapja a háború után plakátfestésből volt kénytelen megélni, de remekül festett, illetve a nagybátyja is festőművész volt – rajzolásra adta a fejét. Akkoriban persze a a legnagyobbak – Zórád Ernő, Korcsmáros Pál, Sebők Imre, Gugi Sándor, később Dargay Attila – soraiba nem volt könnyű bekerülni. 
 

Legyen korhű a kép! 

– Az első karikatúráimat és képregénykezdeményeimet a Magyar Ifjúság akkori tördelőszerkesztőjének mutattam meg. A karikatúrákat nem tartotta sokra, de a képregényekben látott fantáziát, és beajánlott Zórád Ernőhöz. Zórád rabiátus ember volt, egyszer a születésnapján még a lányát is elkergette, másnap pedig azzal dobta ki, hogy „nem ma van születésnapom”. Egyszer én is összerúgtam vele a port, ajtót is mutatott, de mint kiderült, nem annyira rám haragudott. 

Sajnos, már nem volt annyi megrendelése, hogy tanoncot foglalkoztathasson. Azért küldött Cs. Horváth Tibor forgatókönyvíróhoz, hogy ő majd a szárnyai alá vesz. Tibor nyugatra is adaptált forgatókönyveket, és mivel azokat át kellett szabni a külföldi oldalak tükörméreteire, az így sérült kockákat nekem kellett kiegészítenem. Utáltam, de ez is grafikusi feladat volt valahol. 
– Szóval bedolgoztam Zórád Ernőnek is, én rajzoltam a korhű hajókat a kalóztörténeteihez – Blood kapitány, Lázadás a Bountyn –, mert neki csak a Mayflowerről, erről a XVII. századi hajóról volt képe, és mindig ezt rajzolta. Aztán 1972-ben sikerült támogatók nélkül eladnom Az újvári kaland című munkámat a Pajtásnak, Cs. Horváth­nak is felcsillant a szeme: végre a „három testőrnek”, Zórádnak, Korcsmárosnak és Sebőknek méltó utódja akad, aki majd rengeteg pénzt csinál neki. Így is lett – sorjáztak az életrajzi fordulatok. 

Rövid együttmunkálkodás után átvette a Népszavánál a kiöregedő és egyre gyakrabban hibázó Sebők Imre helyét. Az öreg egyszer például viking drakkar hajót rajzolt a trójai háború sztorijához görög hajó helyett, és erre Fazekas Attila figyelmeztette a forgatókönyvírót. A Füles rejtvényújságban a Bögöllyel debütált. Olyan hihetetlen tempót diktált, mindig pontosan betartva a határidőt, hogy egymás kezéből kapkodták ki a lapok. Amikor A titkok bolygója képregényes adaptációjával új oldalstruktúrát hozott divatba, a Fülesben pedig Az özönvíz balladájában pucér lányok tucatjait rajzolta meg (az ilyen húzásokkal Tiszai László főszerkesztő homlokát gyakran megizzasztva), szinte mindenki megjegyezte a nevét. 
 

Csillagok, csillagok 

Aztán 1980-tól jöttek az önálló képregényfüzetek, jött a Star Wars-sorozat első trilógiájának az adaptációja, amelyet úgy készített, hogy Cs. Horváth Tibor fia a moziban – akkor még lehetett ilyet – az általa kiválasztott jeleneteket lefotózta. Ezzel együtt olyan kockák, vagy figurák is belekerültek, amelyek hiányoztak a filmből, ezzel is növelve a képregény különlegességét és értékét. Előbb a Lucasfilm perrel fenyegetőzött, később 500 példányra engedélyt adott. A sorozat kultikus darabjai mára ritka kincsnek számítanak, még az új kiadások is 70-80 ezer forintért cserélnek gazdát, ha egyáltalán hozzáférhetőek. 

A Botond képregénymagazin sorozata 1988-ban indult, Fazekas Attila később megvásárolta a tulajdonosoktól, és addig működtette, amíg a példányszám tízezer alá nem csökkent. Máig együtt álmodik a Hunyadi-sorozat írójával, Bán Jánossal, egész szériát szentelt Nemere István kalandtörténeteinek, nemrég pedig éppen elkészült Hunyadi József Hollós vitézének első részével. Munkái ma már magánkiadásban jelennek meg, szerkesztője György Zoltán, aki műfajokra bontva nemcsak feldolgozza és újraszerkeszti, de igényes, extrákkal gazdagon kiegészített, gyűjteményes albumok formájában folyamatosan ki is adja az életművet, mivel az akár 20-25 kötetre is elegendő munícióval szolgál. 
 

Olyanok, mint a gyermekei 

Persze, akad más is, amit aligha tudtunk eddig Fazekas Attiláról. Például, hogy a felesége ugyancsak tehetséges képzőművész, vagy hogy ő maga igazi sportember. Remekül futballozott, lovagolt és vívott (a focit kispályán még ma is műveli), és olyan filmekben kaszkadőrködött, mint a 141 perc a befejezetlen mondatból vagy a Gulliver a törpék országában, illetve egy Hunyadiról szóló tévéjátékban is szerepeltették.. Jókai Mór Kalózkirályának képregényes adaptációjában önmagáról alkotta meg a főhős portréját, amire később is volt példa olykor-olykor. Rajzai – amelyet a fia örököl majd – három nagy szekrényt töltenek meg, és még az ágyneműtartóba is jut belőlük. Szinte gyermekeinek tekinti valamennyit, ezért sem szívesen válna meg tőlük. MJ 
 

Borítókép: György Zoltán szerkesztő és Fazekas Attila képregényekkel a kezükben | Fotó: Pusztai Sándor