Kulturális örökségünk két fontos kincse

– Az utóbbi napokban a reflektorfény a beregi keresztszemes hímzésre vetődött, ami immár a hungarikumok gyűjteményét gyarapítja, így is erősítve a kulturális örökségünk iránti tiszteletünket, de szót kell ejtenünk a beregi szőttesről is, ami Kárpátalja népművészetének és kulturális örökségének egy igazán különleges szelete, s ami a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület javaslatára a Külhoni Magyar Értéktárnak is a része. Tehát szintén ott van azon kimagasló értékek között, amelyek erősítik kötődésünket a szülőföld és az abból fakadó örökségeink iránt – tájékoztatta lapunkat Baracsi Endre, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Értéktár Bizottság elnöke. 

Élő hagyomány 

A beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán 2008-ban állandó kiállítás is nyílt azzal a céllal, hogy megőrizze, bemutassa és a hétköznapokban is életben tartsa a beregi szőttes és hímzés minta- és színvilágát. A kiállítás egyúttal Polónyi Katalin munkásságának is emléket állít. Antónikné Polónyi Katalin Beregszászban született 1922-ben, ahol 1958-ban szövő- és hímzőcsoportot működtetett, és később Nagydobronyban is maga köré gyűjtötte a szőttesek készítésében járatos nőket és azokat a fiatalokat, akik szerették volna megtanulni ezt a hagyományos mesterséget. Ő kezdeményezte azt is, hogy a Nagyberegi Középiskolában kötelező jelleggel oktassák a szövés és a keresztszemes hímzés technikáját. 

– A felső-Tisza-vidéki beregi keresztszemes hímzés hungarikummá válásával szerencsére most nagyobb figyelmet kapnak azok a népművészek is, akik a szövés, hímzés életben tartói – emelte ki a megyei értéktár bizottság elnöke. – Nekik köszönhető, hogy élő hagyományról beszélünk. Ilyen zászlóvivő Katóka néni, aki már a századik életévét tapossa és volt tanítványa, Prófusz Marianna, a népművészet mestere. Hatalmas köszönettel tartozunk nekik a kulturális örökségünk őrzéséért és éltetéséért! 
 

Sűrűbb mintaelemek 

Prófusz Mariannát idézve nézzük is meg, miben más a beregi keresztszemes és a beregi szőttes. 

„A szőttesek kötöttebb, sűrűbben egymás mellé sorakoztatott mintaelemekből állnak, persze az esztovátán levő lánc- és vetülékfonalak összefűzéséből adódóan. Keresztszemes hímzéseknél a minta nem mindig annyira tömör, és már nemcsak vízszintes és függőleges irányban alakul ki, hanem 45 fokos szögben is: a kacsok, indák, mintaelemek megszerkesztésével kitölthetjük az egész teret. A beregi keresztszemes hímzés főként tulipán, szegfű, rozmaring, gránátalma, verbéna, rózsa, makkos, leveles számtalan változatából áll. Van pár állatábrázolás, sőt emberábrázoló motívum is. Nagyon sokszor megtaláltuk ugyanazt a motívumot a hímzett és a szőtt kendőkön, abroszokon. Ez természetes is: ha megtetszett az asszonyoknak, mindenki igyekezett a számára legkedvesebb mintával díszíteni otthonát.” 

– Kulturális örökségünk eme két kincse ott van az értékeink között. De a feladatunk ezzel nem ért véget, sőt most kezdődik. Mert ha magyarként szeretnénk élni a Kárpát–medencében, akkor éltetnünk kell az őseinktől ránk hagyott örökséget, hiszen a magyar kultúra mentett meg bennünket ezer éven át – zárta gondolatait Baracsi Endre.