Kellenek a sikerélmények

Poszt-Covid-szindróma – csupán egy azon kifejezések közül, amiket az elmúlt években megtanultunk. A koronavírus maradványaként fellépő tünetegyüttesről számos tudományos és még több kevésbé szakmai cikk íródott már, van azonban valami, ami szintén a pandémia rovására írható: a romok, amiket a közösségi és kulturális életben maga mögött hagyott. 

– A járvány első hullámával még megbirkóztunk, annak ellenére mondom ezt, hogy elég foghíjasan tértünk vissza a próbaterembe. A gyerekek motivációját ismét fel kellett építenünk, hiszen a versenyek, fellépések, amelyekre addig készültek, elmaradtak, okkal érezték úgy, hogy feleslegesen dolgoztak. Már éppen kezdtek a helyükre kerülni a dolgok, amikor jött a második hullám, s vele a szigorítások. Az állami művészeti iskolákban sem állt meg az élet, lehetett sportolni is, de táncolni nem, mivel azokat a művelődési házakat, közösségi tereket, melyek otthont adnak többek között a tánciskoláknak is, bezárták. 

– Aki megtalálta a kiskapukat, orvosolhatta a problémát, nekünk azonban – sokakhoz hasonlóan – nem volt lehetőségünk arra, hogy személyesen találkozzunk 2020 novemberétől egészen 2021 májusáig – idézte fel Kulcsné Nagy Marcsy. A Street Dance School vezetője rámutatott: a gyerekek más alternatívát kerestek a mozgásra, elkezdtek konditerembe, iskolai, egyesületi sportfoglalkozásokra járni, vagy egyszerűen leálltak, „bepunnyadtak”. 
 

Már a hip-hop is sport 

– Tavaly tavasszal volt néhány hetünk, amit a tánciskolában tölthettünk, aztán jött a nyári szünet, úgyhogy a tényleges munka szeptemberben indulhatott el. Voltak azonban komoly gondok. Az első, rövidebb kényszerszünetet még megoldottunk, a nyolc hónapos lock downba azonban beletört a bicskánk… elvesztettem a tanáraimat. Ők korábban mind itt kezdtek táncolni, aztán maradtak, elvégezték az oktatáshoz szükséges képzéseket, biztosítottunk nekik gyakorlati helyet, majd biztos bevételi forrást jelentő munkahelyet. 

– Akármennyire is sajnálták, a lezárások alatt új állás után kellett nézniük, sokan mentek ki külföldre és hagyták abba a tanítást. Úgy próbáltuk összetartani a közösséget, hogy ingyenes videókat, táncanyagokat töltöttünk fel, igyekeztünk a gyerekeket aktivizálni a TikTok-on, a kicsiknek különböző versenyeket hirdettünk. Minden héten tartottunk lelki és motivációs órákat különböző témákban, sokat beszélgettünk arról, hogyan lehet ezt az időszakot átvészelni, a történteket feldolgozni – árulta el a koreográfus és sportedző, akit a szeptemberben újrakezdett próbák során hidegzuhanyként ért a gyerekek edzetlensége. 
– Ez valahol érthető, mégis csak kiesett másfél év tánc az életükből. Azt tapasztaltuk, hogy tudták is a koreográfiákat meg nem is, tanulni akartak, de nehezen sajátították el az új dolgokat. Lassan, lépésenként kezdhettünk új célokat kitűzni. Közben átalakultunk sportiskolává – így már minket sem zárhatnak be többé –, illetve néhány kollégámmal kérvényeztük a Magyar TáncSport Szakszövetségnél, hogy a hip-hopot is minősítsék sportnak. Ez azt jelenti, hogy ősztől már az Európa-bajnokságon túl akár a világbajnokságon is megmérettethetnek a hip-hoposok, ami a pluszpontok miatt a továbbtanuláshoz is hozzájárul. 

És ha már szóba kerültek a megmérettetések: Marcsy hivatalos szervezőként két online és néhány kisebb őszi-téli verseny után nemrégiben ismét egy nagy, több ezer táncost és nézőt megmozgató, kétnapos rendezvényt tudhat maga mögött, a Street Dance School csoportjai pedig az országos szövetség szervezésében Tiszaújvárosban mutatták meg, mit tudnak. 
 

Edzőtábor a nyári szünetben 

– Itt olyan magas pontszámot szereztek az őstáncosaink, hogy átkerültek a profi A kategóriába, tehát velük sikerült behozni a kétévnyi lemaradást. A vidéki csapatokkal maradtunk a B kategóriában, ők május közepén és végén a budapesti döntőben versenyeznek majd, ami egy újabb lépés az Európa-bajnokság felé. A többiek, akik még vagy nem álltak színpadon, vagy eddig nem mérették meg magukat, szintén szép eredményeket hoztak Nyíradonyból. Lesz még lehetőség a bemutatkozásra a nyári szünetig, júliusban és augusztusban pedig edzőtáborba megyünk. Ősszel aztán folytatjuk a munkát… 

– Remélem, visszatérnek hozzánk a gyerekek, ha látják, hogy ismét ott vagyunk az élvonalban. Bízom benne, hogy kedvet kapnak újra lejönni a próbaterembe. Egy ilyen nehéz időszak után mindannyiunknak szüksége van az új impulzusokra és a sikerélményekre.