Borbély Balázs: Az őseim a hőseim

– Én imádom ezt a vidéket. Itt születtem, ide térek haza, de betelni nem tudok vele. A táj, a falvak, az emberek, az illatok, az ízek. Meg az emlékek és az élmények. Ez az én igazi szülőhazám: Szatmár – vallotta be dr. Borbély Balázs, akinek nemrég jelent meg a Szatmári kalandozások című könyve. – Van úgy, hogy a rádió automatikus kereséssel a szomszédos országok adóit hozza be, vagy a telefonban külföldi szolgáltató tájékoztató üdvözlete jelenik meg. Körben a Kárpátokat látod, bármerre nézel. Híd hidat ér, bár többnyire száraz medreket ívelnek át újabban. Alighogy beértél a faluba, már kinn is vagy, és már át is értél a következőbe. A templomtornyok ismerősen biccentenek feléd, még ha némelyik az idő ólomsúlya alatt roskadozik is, s akkor ismét rájössz, hogy megint nem a legrövidebb visszautat választottad a megyeszékhelyre, de kárpótolva vagy.    
Dr. Bihari Albertné, a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület alapító titkára méltatta a szerzőt és az alkotását a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár kamaratermében:
– Fehérgyarmaton született Balázs 1ö72-ben, Vámosorosziban cseperedett fel, és bár már régóta él Nyíregyházán, ezer szállal kötődik a szatmári vidékhez. Történelem-népművelés szakon végzett, aztán jogász lett, jelenleg a kormányhivatal alkalmazottja. Nagyon érdekesen, olvasmányosan ír, az olvasó úgy érzi, mintha ő is részese lenne a történeteknek, a leírásoknak.  
– Már kisiskolásként is élénk volt a fantáziám, amikor megtanultam a betűvetés mesterségét. Aztán felnőttem, és tulajdonképpen a labdarúgásnak köszönhetem az írás kiteljesedését. Mindig is szerettem focizni, kergetni, bűvölni a labdát, és amint abbahagytam, hirtelen több időm lett. A felszabadult órákban eleinte nem a nyilvánosságnak alkottam. Utána viszont a közösségi média beszippantott. Megismerkedtem Ésik Sándorral, és a bátorító szavak, illetve a pozitív visszajelzések folyamatosan motiváltak. Ahogy kiteszem az aktuális szerzeményemet a világhálóra, azzal a lelkemet rakom ki. Kockázatot vállalok fel azzal, amikor a szatmári emberekről történeteket mesélek, ám igyekszem nem bántó módon írni – fejtegette dr. Borbély Balázs. Testvérei, barátai, ismerősei, tisztelői zsúfolásig megtöltötték a kamaratermet a könyvbemutató apropóján.
A Szatmári kalandozások című könyv Botpaládtól Nemesborzován át Zsarolyánig negyvennyolc település múltjába enged betekintést.
– Ezek tényszerű leírások a személyes élményemmel, emlékeimmel megtűzdelve, fűszerezve. Forrásként használtam az Arcanumot, illetve Borovszky Samu, Szirmai Szirmay Antal, Kálnási Árpád, Sebestyén Árpád, Mező András, Fábián Sándor, Mizser Lajos, Kiss Kálmán és Maksai Ferenc munkái is további ihletet adtak, rendkívül jó táptalajként szolgáltak. Mivel szatmári származásúként Nyíregyházán élek, félig-meddig kívülállóként feltűnnek olyan dolgok is, amik az ott élőknek evidensek. Nekem az őseim a hőseim. Szatmár-imádó, mániákus TÚRista, erdőháti megszállott vagyok.                
– Könyvemben a szatmári térség múltjáról, kultúrájáról mesélek. Írásaimat szeretettel ajánlom mindenkinek, aki érdeklődik az itteni emberek történelme és jelene iránt. Szatmári földijeimet arra szeretném ösztönözni, hogy legyenek továbbra is nagyon büszkék saját településükre, múltból kapott örökségünkre. Mivel Szatmárral soha nem lehet betelni, folytatom felfedező útjaimat, ami egy újabb könyv ígérete.

Ladányi Tóth Lajos

Kibélelve puha vánkossal
A Luby Könyvtár része a Szatmári kalandozások című kötet, melynek felelős kiadója dr. Kiss Kálmán, a tíz esztendeje alakult Luby Társaság energikus elnöke. Jól ismeri a szerzőt, hiszen ő az egyesület titkára:
– Dr. Borbély Balázs kiváló írói vénával rendelkezik, az internetes írásainak korábban is a rajongója voltam. Tetszik a nyelvezete, a stílusa, magával ragad a személyes élményeken alapuló hangulata.  Mi adtuk a könyvének a bölcsőjét, kibéleltük puha vánkossal. Ringatjuk tovább, és remélhetőleg sok csecsemő születik még.  

Borítókép: Pusztai Sándor