Erkölcsi értékek az utókornak

Bátorság, hazaszeretet, önfeláldozás, áldozatkészség. Ezek a fogalmak mindig elhangzanak, ha az 1848/49-es szabadságharc kemecsei származású honvédtábornokának, Répásy Mihálynak az életéről és munkásságáról van szó. A napokban a megyei értéktár bizottság Kemecsén tartott egy konferenciát, amelyen a honvédtiszt volt a főszereplő. Az időutazás apropóját az jelentette, hogy a városban lévő Kegyeleti emlékparkot, Répásy Mihály végső nyughelyét is javasolták a megyei értékek közé. S Répásy Mihály önzetlensége, emberi és erkölcsi magatartása, a hazához kötődő hűsége olyan értékek, amelyek példaként szolgálnak nemcsak napjainkban, hanem az elkövetkező nemzedékek életében is.

A konferencián két előadás hangzott el Répásy Mihály életéről és pályafutásáról. A kemecsei Répásy emlékeket és értékeket Lucza János helytörténész, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Honismereti Egyesület titkára foglalta össze. Felidézte azokat az irodalmi és hadtörténeti műveket, monográfiákat, naplórészleteket (Nemeskürty István, Kozma Sándor, Bona Gábor, dr. Bene János, Krasznay Péter, Kedves Gyula), amelyek foglalkoztak Répásy Mihály személyével.

Szólt arról is, hogy a tábornok nevét kétféle elv alapján írták a születésétől kezdve. A kemecsei református egyház anyakönyvében 1800. január 26-án „ssy-nal” szerepel édesapja, Répássy József neve. Az 1849. július  30-i  temetése  után készült  szegedi  síremléke is  „ssy-t”  használ.

A másik mód, ahogy a a tulajdonosa  használta, ahogy a  kortársak rendszeresen írták. A reformkorban és  a szabadságharc idején „sy" formában szerepelt a neve, a katonai parancsok, a hadi jelentések szinte kivétel nélkül Répásy Mihályként említették.

Mesélt Lucza János K. Johannáról, az áldozatkész ápolóról is, aki Szegeden izraelita nőegyletet alapított, s annak elnökeként azt 54 évig önfeláldozó szorgalommal, valamennyi felekezetre kiterjedő jótékony szellemben vezette. Már a szabadságharc alatt is, mint önkéntes ápoló, hajlékában ápolta a sebesülteket. Jósága és áldozatkészsége kiapadhatatlan volt. Reizner „A régi Szeged” című művében szerepel, hogy ő volt az, aki lezárta az elhunyt Répásy Mihály huszártábornok szemeit.  

A helytörténész felidézte azt is, amikor Lipők Sándor polgármester vezetésével küldöttség ment – a tagjai Enyedi Sándor, Bacsó Lajos és Lucza János voltak –, Szegedre 2006 elején az exhumálás érdekében, ugyanakkor megkezdődött a kemecsei Kegyeleti park kialakításának a szervezése is. E folyamatot nagyon sokan segítették szakmai támogatással, erkölcsi biztatással. Közülük is kiemelkedett a Hadtörténeti Intézet és Múzeum dr. Holló József igazgató vezetésével, az MH5 Bocskai István Könnyű Lövészdandár Szűcs András dandártábornok irányításával.  Kiemelkedett a Nemzeti Kegyeleti Bizottság aktív támogató közreműködése, a szegedi önkormányzat, valamint a Szegedi 3-as Honvédzászlóalj Hagyományőrző Egyesület.

A Kegyeleti Emlékpark kialakításában, a park tervének szakmai előkészítésében, a műtárgyak pontos leírásában, az elkészítendő obeliszk formájának és tartalmi elemeinek részletes meghatározásában dr. Bene János a Jósa András Múzeum osztályvezetőjének meghatározó szerepe volt, a polgármesterrel együtt kiemelkedő szerepe volt az újratemetés előkészítésében és megszervezésében is. Lucza János kitért a 2007. március 14-i kemecsei újratemetés pillanataira, illetve az újratemetés méltató beszédeire.

A forradalom huszártábornokát dr. Bene János történész, a megyei honismereti egyesület elnöke mutatta be. Mint elmondta, sokáig csend vette körül Répásy Mihályt, hiszen nem volt aradi vértanú, jóval korábban meghalt. Ha nem hal meg kolerában Szegeden 1849 júliusában, Aradon ő lett volna a tizennegyedik áldozat. Nem fűződtek a nevéhez nagy csaták, de megszervezett egy olyan lovas hadsereget, amellyel győzni lehetett, s ezzel a hatalmas szervezőmunkával a kortársak tiszteletét és megbecsülését is kivívta.

Mint az érdeklődők hallhatták, köznemesi család sarja volt Répásy Mihály. Hazánkban a köznemesek vállalták fel a polgári átalakulás fontosságát, haladást akartak, s kiálltak közben a nemzeti értékekért is. Répásy Mihály a sárospataki tanulmányai után beállt a dragonyosok közé. A katonai pályfutása során bárhol is szolgált, mindig megjegyezték róla, hogy kiváló lovastiszt. Egy ideig dolgozott tanárként a Magyar Nemes Testőrségnél Bécsben, majd a huszárságot választotta, hiszen az az igazi magyar fegyvernem. A Württemberg-huszárezredbe kérte magát, ami akkoriban Galíciában állomásozott. Mikor Lenkey János hazajött a katonáival Lengyelországból, utánuk jött, hogy visszavigye őket, de közben hazajött az egész ezred, így maradt ő is Magyarországon, s a szabadságharc zászlaja alá állt. Görgey ismerte fel szervezőképességét, így lett a pótlovazás és az újoncozás vezetője. Munkája felbecsülhetetlen volt a magyar huszárok számára, hiszen ló nélkül tehetetlenek lettek volna.

Mészáros Lázár egykori hadügyminiszter mondta róla: „Szerencsés férfi!. Mert még szabad, független honban hunyhatott el, s ennek buktát nem látta, kétszerte szerencsés, hogy nem Haynau, hanem a természet köteles áldozata lett.”

Ne hagyjuk elfeledni, ápoljuk e nagyszerű ember emlékét! – tette hozzá előadás végén dr. Bene János. 
MML