Új életet adnak a népdaloknak

– Az emberi élet minden pillanatának megvan a maga dala – ezt vallja Zoryana Dybovska, aki a helyi színházi kar hallgatóival együtt 2016-ban alapította meg a Yagody nevű együttest a nyugat-ukrajnai Lviv városában. Dybovska a szülőföldje zenei hagyományaival együtt nőtt fel, s úgy véli, Ukrajna énekes ország. Abban a faluban, ahol lakott, az élet minden helyzetére van egy dal. Nem számít, hogy az emberek nevetnek vagy sírnak, esküvőn vagy temetésen egyaránt énekelnek.

Kutatták a dalokat 

Az együttes arra vállalkozott, hogy felfrissítse a régi ukrán népdalokat, és kombinálja azokat más zenei stílusokkal. A zenekar tagjai azonban nem csak a családjukban és a szülőföldjükön találták meg a dalaikat, olyan zenetudósok kutatásait is felhasználták, akik a népzenével foglalkoztak. 
Beutazták Ukrajna összes régióját, hogy megismerjék az ott élő emberek zenei hagyományait, és persze kutattak az interneten is, ahol időnként fel-felbukkantak a távoli falvak régi dalai. Ezzel a hatalmas, szerelemről és életről szóló dalgyűjteménnyel a Yagody olyan izgalmas elegyet hozott létre, amelyet zenészek dobon, gitáron, harmonikán vagy drymbán, a Kárpátokból származó zsidók hangszerén játszanak el. Mivel a Yagody a színház világában is tevékenykedik, dramaturgiai elvek mentén állítja össze a színpadi műsorát, így a koncertjei olyanok, mint egy-egy színházi előadás. 

A szél lehelete a mezőn 

A zenekar repertoárja Ukrajnából és a környékről, valamint a Balkánról származó költői dalokból áll. A zenészek egy nagyon sokrétű s energikus dallam-, ritmus- és témavilágot építettek fel, melyeket egyedülállóan ötvöznek. Egy-egy Yagody-koncert a belső én meghallgatásáról szól. A dalok az őseik mitikus hangján szólalnak meg, a hangzásviláguk olyan, mint a szél lehelete a mezőn. A közönséget teljesen magával ragadja a hangok tánca, amely az emberi lét örök ritmusát alkotja. 
A Yagody az egyik legkarizmatikusabb ukrán folkzenekar, és bár a legtöbb daluk melankolikus és ünnepélyes, ők táncolhatóvá teszik ezeket. Nadiia Parashchuk, az együttes harmonikása szerint a közönséget nem érdeklik a lassú ukrán népdalok, ezért áthangszerelték őket. A zenészek változtatják a harmóniákat és a ritmust, és más stílusokat, balkáni és latin hangzásokat vagy akár hiphopot építenek be. 

Erő és energia 

Új életet adni a dalnak – végső soron ez a céljuk. Úgy gondolják, a népzenét modern köntösben kell megőrizni. 
– Nagyanyáink biztosan nem gondolták volna, hogy ezeket a dalokat így is el lehet játszani – véli Dybovska, és hozzáteszi: biztos benne, hogy az őseik boldogok lettek volna, ha tudják, hogy ezek a művek fennmaradnak. – Az ukrán parasztok dalaiban benne van a föld ereje, energiája, és ez most, háború idején még fontosabb, mint valaha – teszi hozzá. 
Ezt az erőt és energiát ma a VIDOR Fesztivál közönsége is megtapasztalhatja este nyolctól a Kossuth téren.