Erdélyben fújja szeretett tárogatóját

Nem unatkozott októberben a Nyíregyházán élő Nagy Csaba tárogatóművész, s novemberben is mozgalmas napok várnak rá. Mindez nem jelent problémát a számára, hiszen ha kedvenc hangszerének, az immár hungarikumnak számító tárogatónak a hangjával kell felidéznie a magyar történelmet, akkor nem ismer sem lehetetlent, sem távolságot, sem fáradtságot, vállalja az újabb és újabb kihívásokat, ugyanis elkötelezett híve múltunk népszerűsítésének.

Diadal Kenyérmezőnél 

– Minden október szépen indul a számomra, hiszen első napján ünnepeljük a zenei világnapot. Mindig jut nekem is feladat, felkérés ezen a napon, és szívesen teszek eleget, hiszen ez a nap rólunk, zenészekről is szól – kezdte az októberi események felidézését Nagy Csaba. 

– Ezután következett október 6-a, amikor megemlékezünk az aradi vértanúk hazaszeretetéről, bátorságáról, meg nem alkuvásáról. Ezen a napon a Kállay Gyűjteményben nyílt meg egy kiállítás a 175 éves Magyar Honvédségről, a tárogatóval színesítettem a tárlat megnyitóját. Nyírbátorban minden évben megemlékeznek október 13-án a kenyérmezei csatáról a református templom történelmi falai között. Mint ismert a történelemből, Mátyás király 1479. október 13-án Kenyérmezőnél legyőzte a törököket, a magyar csapatok parancsnoka ecsedi Báthori István erdélyi vajda volt, aki a diadal után Nyírbátorban ferences zárdát alapított, melynek templomában temették el. A nyírbátoriak ápolják a győzelem és a hadvezér emlékét, szép megemlékezést tartottak az idén is, s ennek a múltidézésnek én is szereplője voltam a tárogatómmal. Olyan történelmi dallamokat játszottam, amelyek illeszkednek ehhez az eseményhez.

Varázsütésszerű a látvány 

Október 20. és 22. között rendezték meg Budapesten az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásárt, ahol szintén fújta szeretett hangszerét a Magyar Művészetért díjjal is kitüntetett előadóművész. 

– Ezen a rendezvényen megtisztelő szerepet kaptak a hungarikumok, így a tárogató is. Három napon keresztül kisebb-nagyobb megszakításokkal játszottam, több ezer ember részesülhetett a nem mindennapi zenei élményben. A háromnapos rendezvény látogatói Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye értékeivel is találkozhattak, én is örömmel fedeztem fel Budapesten vidékünk kincseit. 
A negyedik napon is még a fővárosban maradt Nagy Csaba, ugyanis október 23-án a Parlamentben várta egy igen fontos és megtisztelő feladat. 

– A nagy nemzeti ünnepeinken – március 15-én, augusztus 20-án és október 23-án – nyílt nap van az országház épületében, minden érdeklődő ingyen csodálhatja meg a különleges építészeti alkotást. Sokan élnek ezzel a lehetőséggel, volt már rá példa, hogy olyankor több ezer ember is megfordul az épületben. Valamikor egy-egy ismerős odabólint nekem vármegyénkből, de olyan távolságra vagyok a látogatóktól, hogy legfeljebb csak szemkontaktusban vagyunk. A vendégek elindulnak valamelyik kaputól, a gyönyörű csarnokon keresztül feljönnek a kupolacsarnokba. 

– Varázsütésszerűen élik meg, amikor belépnek a kupolacsarnokba, hiszen a terem közepén látható a Szent Korona két koronaőrrel, tőlük pedig 4-5 méterre szól a történelmi korokat megidéző tárogatózene. Nagy kihívás nekem ott a zenélés, hiszen figyelembe kell vennem a kupolacsarnok akusztikáját, hogy minél jobb legyen a zene. Ráadásul nem lehet a muzsika sem hangos, sem halk, a középszintet kell megtalálni, hogy a kupola méltó módon közvetítse mindazt a szép dallamot, ami a Szent Koronához kapcsolódik. A szereplés nagy élmény a számomra is, de szükség van kitartásra, állóképességre is, hiszen 10 órától 18 óráig tart a „szolgálat”, és egyedül vagyok. Vannak kisebb pihenési időszakok, de tulajdonképpen ezt az időszakot ki kell töltenem olyan zenével, hogy aki ezt meghallgatja, annak maradandó élmény legyen a korona látványával együtt. 

– Muzsikálás közben figyelem is az embereket. Megállnak, s nem akarnak továbbmenni, annyira rabul ejti őket a korona, a kupola és a tárogató hármas egysége, úgy gondolom, egy életre szóló élménnyel lesznek gazdagabbak ezek a látogatók. A külföldiek arcán is látszik hogy lenyűgözi őket mindaz, ami fogadja őket a helyszínen. Ráadásul a kupolacsarnokban nem engedik a fényképezkedést, nem lehet szelfiket készíteni, vagyis minden belépő érzi, hogy nem egy idegenforgalmi attrakcióról van szó, komolyságot és méltóságot követel meg a színhely. Amikor felkészülök egy ilyen szereplésre, naponta 5-6 órát minimum gyakorlok. Nem is bírnám másképp ki, szükség van arra, hogy egy héttel korábban már aktívan készüljek, hogy a száj, a szív, a tüdő ezt a terhelést bírja. 
Egyébként először csak egy rendezvényre hívtak meg zenélni pár évvel ezelőtt a Parlamentbe, de a műsor végén azt mondta a főszervező, hogy meghívnak a legközelebbi nyílt napra is, aztán meg újra és újra visszahívtak, így már több alkalommal is felcsendülhetett a tárogatóm hangja az ország házában. Különleges élmény számomra, hogy ilyen sok időt eltölthetek a korona mellett. A koronaőröket óránként váltják, én viszont ott vagyok végig, s ez egyfajta töltődést is jelent a számomra.

Nagy élmény a gyermekeknek 

Néhány nap múlva nagy távolságra készül a tárogatóművész. 

– A Csíki-medence összes magyar iskolájába el fogok jutni, és szerveznek a számomra néhány felnőttelőadást is. November 5-én indulok el Nyíregyházáról, másnaptól már minden napra megvan a feladat. Ez is egy nagy kihívás, hiszen több mint egy hónapot leszek kint Erdélyben. Csíksomlyó közel lesz hozzám, biztos vagyok benne, hogy Csíkszeredából többször ki fogok oda menni, és Csíksomlyó energiájából fogok tovább töltődni és erősödni. 

– És természetesen azoknak a csillogó szemű gyermekeknek az energiájából is erőt merítek, akik ott lesznek az előadásaimon. Az előadások végén úgy jönnek oda hozzám, hogy azt kérdezik: „Mikor tetszik jönni legközelebb?” A gyermekek őszinték, és ha ilyet kérdeznek, biztos sikerült olyan előadást tartanom, ami a számukra élményt, töltődést jelentett. Az előadásokon szó van a zenélés mellett történelemről, irodalomról, és ráadásul egy olyan történelmi személyt is megidézek többek között, aki az utolsó választott erdélyi fejedelem volt, s ez nem más, mint II. Rákóczi Ferenc fejedelem.