Az egykori Szpari cséká még bírja a nicoflexet

Minczér Tibor az új bajnokság kiírása mellett a trónörökös megszületését is nagyon várja.

Fotó: KM-ARCHÍV

Az MLSZ döntése nyomán az NB I-et kivéve befejeződtek a küzdelmek a honi labdarúgásban.

Az új bajnokság indítása még sötét folt mindenki számára, marad a várakozás. Így van ezzel a jelenleg NB III-as Tállyát erősítő egykori nyíregyházi játékos is.

– Valahol éreztük, hogy ebből már nem lesz folytatás. Az idő rövidsége miatt sűrített programban kellett volna lejátszani a hátralévő tizenegy bajnoki meccset és a szerda-szombat ritmus már sokaknak fejtörést okozott volna, mert a futball mellett civil foglalkozást is űzünk.

Tudjuk, hogy felelősségteljes döntés született, amikor felfüggesztették a bajnokságot, bízunk benne, hogy mihamarabb körvonalazódik, mikor kezdhetjük a felkészülést az új szezonra

– elemezte a bizonytalan helyzetet a Szpari korábbi kiválósága, Minczér Tibor.

Még mindig éles

Az elnyűhetetlen középpályás hosszú évekig erősítette a Szparit, nyert két NB II-es bajnoki címet a csapattal és a kapitányi karszalagot is viselhette.

Emellett több másodosztályú klubban is megfordult, a Kisvárda színeiben NB III-at is nyert. Júniusban már elég sok gyertya kerül a szülinapi tortájára, de a harcedzett játékost még mindig vonzza a futballpálya.

– Kilenc évet töltöttem a nyíregyháza kötelékében, és rengeteg élménnyel gazdagodtam. Kiváló játékosok mellett pallérozódhattam: Szatke Zoli, Bárányos Zsolt, Igor Bogdanovics, hogy csak pár nevet említsek a kiváló csapattársak közül. Szerencsésnek érzem magam, hogy komolyabb sérülések sosem hátráltattak, így mondhatni gyerekkorom óta a labdarúgásnak élhetek.

Sikerült bajnoki címeket ünnepelni a városban, és az NB I. légkörébe is beleszagolni.

– Van, amit az ember sosem fog elfelejteni: a 2007-es NB II-es bajnoki cím megszerzésekor szinte semmilyen ruha nem maradt rajtunk a meccs után, ugyanis a lefújást követően a szurkolók minden szerelésünket elkérték, majd a belvárosban az ünnepléshez felállított színpadról leemelve a vállukon vittek körbe, a csapatot éltetve – nosztalgiázott a már deresedő középpályás.

Az a bizonyos 2007-es bajnoki ünneplés a Kossuth téren

– Maholnap a harminchatodikat taposom, ennek ellenére nem rozsdásodtam be, fizikálisan sem okoz gondot helytállni a fiatalok között, ez talán a genetikának köszönhető. Érzek még magamban pár évet: két jót, meg két rosszat – viccelődött a futballberkekben ismerős mondással Tibor.

A jövőben is pattog a labda

A tanárként is tevékenykedő labdarúgó pályafutása után sem szakadna el a labdarúgástól.

– A „legkisebb” edzői papírom már megvan, az idén tervezem a következőt.

Nem idegen tőlem a partvonal mellett állni, az edzői pálya új kihívásokat tartogat számomra, legyen szó utánpótlás vagy akár felnőtt csapatról.

A pedagógus-futballista tehát kész a jövő generációjának átadni a tapasztalatait, ezt hamarosan otthon is gyakorolhatja.

– Nagy az öröm a családban, ugyanis érkezik a trónörökös, ideje beszerezni az első futballcsukáját. Erről a feleségem tudna többet mondani, ugyanis elég sokat rugdalózik a pici a pocakjában – viccelődött a mindig jókedélyű focista.