Moszkva, Róma, Nyírgyulaj

Mi a közös Moszkvában, Rómában és Nyírgyulajban? A válasz Fekete Viktor, a gyulaji futsalcsapat visszavonuló játékosa. A 38 éves sportoló az olvasóinknak futsaljátékosként lett ismert, de a legnagyobb sikereit strandfociban érte el még azelőtt, hogy a megyénkbeli csapathoz igazolt.

– Juhász Erik barátom 1997 környékén invitált meg a Mátra Cukor strandfocicsapatába, és ekkor lettem szerelmese ennek a szakágnak – fogalmazott Fekete Viktor. – Teljes oda­adással űztem, mindent alárendelve. Amikor elkezdtem, akkor még csak megye egyben fociztam, sokszor egyszerre három szakágban is játszottam, majd amikor nagy pályán már NB II.-ben szerepeltünk a Jászapátival, eljött az a pont, amikor sok lett a három szakág közötti lavírozás. A futsalt és a strandfocit akartam magasabb szinten űzni, a kettő közül is inkább az utóbbi élvezett mindig prioritást. Nagyon sokat kaptam ettől a játéktól, azt gondolom, sokkal jobb futballista is lettem azáltal, hogy strandfociztam és futsaloztam. Vannak, akik tiltják a szakágak közötti ingázást, de szerintem nagyon jól kiegészítik egymást.

Európa Játékokon is szerepelt

– A homokon egyre nagyobb célokat fogalmaztam meg mind válogatott-, mind klubszinten – tette hozzá. – A kilenc bajnoki cím mellett nagyon büszke vagyok arra, hogy eltölthettem két évet a világ legerősebbnek tartott bajnokságában, az orosz ligában a CSZKA Moszkvánál, illetve két szezont a Serie A-ban a Roma együttesénél. Oroszországban voltak fedett események is, oda ciklusokban mentem ki két hetekre, húsz napokra. Először májusban mentem, a szezon októberben ért véget, szóval folyamatosan ingáztam, de összességében sokat voltam ott, Olaszországban hasonlóan, de ott kevesebb esemény volt. Mindkét országban sokkal népszerűbb a sportág, mint itthon, az oroszoknál például csak Moszkvában van nagyjából hatvan csapat. Most februárban voltam kint egy téli teremtornán, arra is nagyjából tízezer szurkoló volt kíváncsi, fantasztikus hangulatot teremtettek. A bajnokság tele van brazilokkal, spanyolokkal, portugálokkal, szóval nagyon erős a színvonal.

Viktort a válogatottsikerek sem kerülték el.

– A nemzeti csapattal feljutottunk az A ligába Európában, de a legnagyobb sportélményem a 2015-ös bakui Európa-Játékok-szereplés volt – emlékezett vissza a játékos. – Nincs pontos nyilvántartás, de csak a hivatalos mérkőzéseket számolva több mint kétszázszor léptem pályára a válogatottban, amelynek egy időben a csapatkapitánya is voltam.

A sokoldalú sportoló másfél éve csatlakozott a nyírgyulaji egyesülethez, amely mint kiderült, pályafutása utolsó állomása. Mint mondja, foglalkoztatta már a visszavonulás gondolata, de a „végső lökést” a télen elszenvedett keresztszalag-szakadás adta.

Jó döntést hozott

– Lovas Norbi már többször keresett, aztán másfél évvel ezelőtt köteleztem el magam a Nyírgyulajhoz. Akkor a rájátszásban kevesen voltak, ezért számítottak rám, remélem, sikerült is segítenem. A döntésnél mérlegelnem kellett, hogy a csapat nagy célokért küzd, illetve a Heves megyei Petőfibányán élek, ami oda-vissza négyszázhúsz kilométer, de belevágtam, mert szeretem a kihívásokat. Nagyon jó döntést hoztam, remekül éreztem magam az egyesületnél, jó csapatkohézió alakult ki. Meg kell említenem Csoba Zsoltot és Tímár Zsoltot, akik nagyon korrektek és segítőkészek voltak. Sajnálom, hogy nem tíz évvel ezelőtt történt az egész, amikor még Debrecenben laktam, mert akkor sokkal egyszerűbb lett volna nekem is, és több lehetett volna bennem. Sajnos ez már így alakult – zárta szavait Fekete Viktor.

MK