Győzelemként is értékelhető döntetlen

A kánikulában a hideg futkosott Medve Róbert hátán: egyike volt annak a több mint 55 ezer nézőnek, akik a helyszínen élvezhették a magyar–francia párharc (1–1) minden másodpercét.

Családi körben szurkoltak a Puskás Arénában, és jó szívvel gondol vissza a történtekre.

– Én alapvetően optimista vagyok. Bíztam a tisztes helytállásban, és látványos játékra, illetve szoros eredményre számítottam. A döntetlen minden képzeletemet felülmúlta. A világbajnok elleni 1–1 a szememben győzelemmel ér fel – jegyezte meg az NB I.-es kézilabdameccseken 224-szer bíráskodó játékvezető, aki 379 mérkőzésen játszott az élvonalban, és eközben 931 gólt szerzett. Ezúttal egy találatnak örült különösen.

– Fiola Attila góljánál olyan hangulat uralkodott a stadionban, amire nincsenek szavak. És ez kitartott még akkor is, amikor Griezmann egyenlített.

Órákon át ünnepeltek

– Az ünneplés órákon át tartott, a szurkolók meghálálták a játékosok lelkesedését, küzdőszellemét. Nagyon pozitív benyomást tett rám a világszínvonalú létesítmény. A körítés is pazar volt, az élőkép úgyszintén tetszett, a drukkolásról pedig csak szuperlatívuszokban tudok beszélni.

A csoportmeccsek utolsó körében az a furcsa helyzet állt elő, hogy mind a négy csapat versenyben van a továbbjutásért.

– A sorsolás után kevesen gondolták volna, hogy akár egy pontot is szerezhetünk. A németek ellen Münchenben óriási próbatétel vár ránk, reálisan nem mi vagyunk az esélyesek, de a labda gömbölyű...

LTL