Az olimpia már megvan, de nincs megállás! – interjú Kovács Richárddal

A közelmúltban Lengyelország adott otthont a III. Európa Játékoknak, amire az ökölvívók kiemelten készültek, hiszen mindenkinek ez volt az első lehetősége arra, hogy kvótát szerezzen a 2024-es párizsi olimpiára. A 63,5 kilogrammos súlycsoportban az első négy helyezett szerzett indulási jogot az ötkarikás játékokra, vagyis az NYVSC-Big Boxing Club 25 éves kiválósága, Kovács Richárd is arra készült, hogy a legjobb négybe verekedje magát. Kitartása és remek teljesítménye bronzérmet, valamint egy jelképes repülőjegyet ért a francia fővárosba.

Hogy érzi magát, feldolgozta már a sikert? 
Amikor sikerült a kvótaszerzés, egy-két napig nem nagyon fogtam fel, hogy mit értem el. Így, hogy már itthon vagyok a családdal, nyugodt körülmények között, kezd tudatosulni bennem, hogy sikerült.

A kvótaszerzés óta hányszor jutott eszébe, hogy olimpián szerepelhet majd? 
Nagyon sokszor! A családom nagyon örül neki, büszke rám, és én is az vagyok magamra, hiszen bizonyítani tudtam a kisfiamnak. Ő adott nekem nagy erőt a felkészülés alatt és a versenyen.

A kiutazás előtti napon beszéltünk, akkor azt nyilatkozta, hogy jó lenne már Lengyelországban biztosítani a kvótát, mert később, a világkvalifikáción talán nehezebb feladat lesz. Mekkora nyomást érzett emiatt? 
Tudtam, hogy nagy a tét, amit nehéz kizárni, de az Európa Játékokon próbáltam lerázni magamról ezt a terhet, és csak az ellenfeleimre koncentrálni. Hál’ istennek sikerült is, a ringben nem gondoltam a tétre, csak arra, hogy le kell győznöm az aktuális ellenfelemet.

A megérkezés és az első mérkőzés közötti napok hogyan teltek, mennyire sikerült megnyugtatnia magát? 
Amikor kiutaztunk, már ismertük a sorsolást, tudtam, ki lesz az első ellenfelem. Az első két-három napban súlyoztunk, illetve felkészültem az első riválisomra taktikailag, átbeszéltük az edzőkkel, mire kell figyelni.

Hogyan telik egy mérkőzésnap? 
A meccsek napját mérlegeléssel kezdem, amit általában nyolc órától tartanak. Ha megvan a súly, utána kiadósan megreggelizek, visszatöltünk – gondolok itt a vitaminokra, a tápanyagokra – és pihenek, hogy megfelelő állapotban legyek a versenyen. Lengyelországban nagyjából egy órát kellett utazni a versenyhelyszínre. Két órával a mérkőzésem előtt már csak a feladatra koncentrálok. Aznap nem is telefonozok, nem engedem, hogy bármi elvonja a figyelmemet, csak a pihenésre és az ellenfelemre koncentrálok.

A mindenkori első ellenfél feltérképezésére több idő jut, de a tornákon mennyi lehetőség van egy nap alatt felkészülni a következő riválisra? 
Ez nem könnyű feladat, ám segít a helyzeten, hogy Európában ismerem a jobb ellenfeleket. Szellemileg és technikailag is fel kell készülni, ami nem könnyű, de egy nap elég arra, hogy az edzővel kitaláljuk a megfelelő taktikát. Mindig azt mondják, hogy legalább két technikával kell rendelkezni, ha az egyik nem működik, akkor válthassak meccsen. Ezeket leginkább Nagy Lajossal, az edzőmmel beszéljük meg, nagyon jó csapatot alkotunk ketten, és természetesen a válogatottedzők is hozzátesznek a sikerhez. 
Az előző válaszából is sejthetően nagy segítség, hogy Nagy Lajos is ott van mindegyik versenyén. 
Kisgyermekkorom óta mellette nőttem fel, mondhatom, hogy a második apám. Mindent megosztunk egymással, szoros kapcsolatban vagyunk, ami sokat jelent számomra, és amikor úgy alakul, akkor a ringsarokban is nagyon hasznos tanácsokkal lát el.

Térjünk rá részletesebben a lengyelországi mérkőzésekre. Az első ellenfele a litván Andriejus Lavrinovas volt, akit néhány hónapja legyőzött a Bocskai-emlékversenyen, majd az örmény Narek Hovhanniszjan következett, aki ellen viszont rossz emlékei vannak. Megmaradnak a felek fejében a közelmúlt ütközetei? 
Azt tudni kell, hogy egy nappal a Bocskai-emlékverseny előtt meghúzódott a bordaközi izmom, ezzel a sérüléssel még a sétálás is nehezen ment. A litván srác ellen fájdalomcsillapítókkal meccseltem, így is elég simán megvertem. Bíztam benne, hogy ha olyan állapotban megvertem őt, akkor jó formában még könnyebb dolgom lesz, szerencsére így is alakult. Az örménnyel egy nagy nemzetközi versenyen csaptunk össze korábban. Akkor sem éreztem, hogy jobb lenne a srác, szoros, 3:2-es győzelmet aratott. Tudtam, hogy képes vagyok a legyőzésére, úgy mentem fel a ringbe, hogy nem is történhet másképp. Kilenc percen át koncentráltam, és minden úgy alakult, ahogyan elterveztük, végig az én akaratom érvényesült. Nagyon örültem neki, hogy pont jókor vágtam vissza neki.

Az örmény elleni mérkőzés után döntőnek beillő ütközet következett, hiszen az oroszból lett szerb versenyző, Alekszij Szendik ellen biztosíthatta a kvótát érő legjobb négy közé jutást. Ha valamikor, itt lehetett igazán nagy nyomás. 
Nagyon fontos volt, hogy fejben ott legyek. Azt vallom, hogy ebben a sportban nemcsak fizikailag és technikailag kell jól teljesíteni, hanem nagyon fontos a szellemi felkészültség. Ha valaki nincs ott agyban, lehet ő akármilyen jó bokszoló. Erre a mérkőzésre, sőt mondhatom, hogy az egész Európa Játékokra nagyon jól összeraktam magamat fejben. Szendik kellemetlen ellenfél volt, ifjúsági Európa-bajnok, ügyes bokszoló. Tudtuk, hogy milyen stílust képvisel, kilenc perc koncentrációt igényelt ez a meccs is, mert egy pici elkalandozás megbosszulhatta volna magát. Tudtam, hogy az első két menetet egyhangú pontozással nyertem, már csak egy menet választott el attól, hogy kijussak Párizsba. Sikerült végrehajtani a taktikát, jól éreztem magam a ringben, minden a tervek szerint alakult. Nagy kő esett le a szívemről, gyerekkori álmom volt, hogy részt vegyek az olimpián. Az a célom, hogy ott is érmet szerezzek, de először ki kellett jutnom oda.

Az elődöntőben aztán már nem jutott túl a grúz Lasa Gurulin. A biztos kvótaszerzés ismeretében talán ez volt az a meccs, aminek az eredménye teljesen másodlagos volt azok számára, akik Kovács Richárdnak szurkoltak. Önben van hiányérzet a vereség miatt? 
Ismertem a grúz srácot is, előtte kétszer találkoztunk, egy-egyre álltunk, miután korábban a Bocskain visszavágtam neki. A világbajnokságról bronzzal tért haza, nem is sorolnám tovább az eredményeit, remek bokszolóról van szó. Nincs bennem hiányérzet, mert nem talált többet, egyszerűen jól eladta magát a bírónak. Úgy éreztem, hogy a második menet végén, illetve a harmadikban többet találtam, de még egyszer mondom, jól eladta magát.

A legfontosabb az, hogy jövőre versenyezhet Párizsban. Hogyan alakítja át a programot, hogy ilyen korán kvalifikálta magát az olimpiára? 
Először egy kiadós pihenés vár rám, az utóbbi időben nem sokat láttam a családomat. Utána már az olimpiára koncentrálok. Nekem már nem kell részt vennem kvalifikációs tornán, de lesznek nemzetközi versenyek, amik alkalmasak a felkészülésre. A tatai mellett rengeteg külföldi edzőtábor vár rám. A következő év is sűrű lesz, és még jobban oda kell tennem magam, mert már az olimpiai éremszerzés a cél.