Suták Csenge szenzációs jubileuma: azt a kétszázát!

Amikor Suták Csenge 17 évesen, 2009-ben az első győzelmét aratta az édesapja, Suták János által trenírozott Kispajtás nyergében, ugyan ki gondolta volna, hogy 14 esztendővel később a kétszázadik diadala után emelheti magasba a szívéhez nőtt lyukas kesztyűjét?! A lovassport hazai fellegvárának számító Kincsem Parkban július utolsó vasárnapján elsőrangú eredményt ért el a Dámaversenyen Solar nyergében. A 31 éves hölgy elérte a kétszázas limitet, ez eddig soha senkinek sem sikerült, sőt, most is tisztes távolban vannak tőle az örökranglistán.    

– Nagyon örültem, hogy beteljesült az álmom. Szerintem minden sportolónak az az álma, hogy olyat csináljon, ami előtte másnak nem sikerült! – reagált érdeklődésünkre a nyíregyházi származású Csenge, aki azóta is a történtek hatása alatt áll. Nővére, Vanda korábban szintén zsoké volt, az első Nemzeti Vágtát 2008-ban ő nyerte meg.

– Előttem Németh Ildikó volt az első női magyar lovas, akinek 100 versenyt sikerült nyernie pályafutása során. Azt is óriási sikernek éltem meg, hogy annak idején én is elértem a százat, és azóta mindig tettem hozzá egyet-egyet, mígnem elértem a bűvös határt. Ezt már senki nem veheti el tőlem, és ez egy egészen különleges érzés.

– Ilyenkor az ember fejében leperegnek a fontos mérföldkövek emlékképei. Például az jutott eszembe, amikor 40 győzelemmel hivatásos zsoké lettem, vagy az, amint My Luck nyergében az első nagydíjamat megnyertem, és persze felvillant a 100. győzelmem is. A nagy áttörést a nemzeti díj hozta meg: My Luck... rá emlékszek vissza a legszívesebben. Vele több nagyversenyt is sikerült nyernem. De természetesen Messerschmittről sem szabad megfeledkezni, akivel a derbyn második  lettem és megnyertem a magyar kancadíjat.

Édesanyaként időközben annyit változott az időbeosztásom, hogy nem reggel 6-ra járok le az istállóba, hanem később, 7 és fél 8 körül érkezem. Másban nem befolyásolja a felkészülésemet, a versenyeket, ha úgy van, a kislányom, Zara is nagyon szívesen tölti az idejét az istállóban.

Amikor elérte a hőn áhított, kétszázadik győzelmét, magasba emelte a kezét, amit a lyukas kesztyűje fedett.

– Ezt a kesztyűt már csak akkor hordom, ha kiemelt versenyen lovagolok, vagy úgy érzem, hogy szükségem van rá. Például most is kellett a szerencse. Igazándiból az is a babonám, hogy egy szerencsebugyim van, ami minden vasárnap kihagyhatatlan kelléke a versenyeknek.

Suták Csenge a Testnevelési Egyetemen végzett, most a pszichológia szakra jelentkezett.

– Úgy érzem, eleget lovagoltam már. Még van bennem pár év, és utána szeretnék teljesen mással foglalkozni. A lovak lelke után inkább az embereket ápolnám tovább...