Újra felfedezni azt az országot, mely szülőhazám

Kisvárda - Ilyenek a véletlenek s a hírlapírói szerencse. A közelmúltban Kisvárdán a Párish Bull Hotelben megszállt, s alig egy napot töltött Felső–Szabolcs központjában Kisvárdán a Svájcban élő világhírű festőművész Faragó Miklós. Édesapja életét kutatva jutott el a városba.

– A Földművelési Minisztérium a magyar királyi növénynemesítő telepet 1943–ban alapította meg Kisvárdán melynek szervezésével és vezetésével Teichmann Vilmost bízta meg. Aki a nyírségi tájjal 1922–ben került kapcsolatba. A háborús események miatt a munkát hamar félbeszakították. Teichmann Vilmos menekülni kényszerült, és csak 1947–ben tért vissza Kisvárdára, amikor is megkapta a többször kérelmezett, de mindig visszautasított magyar állampolgárságot. A Teichmann Vilmos vezetésével nemesített burgonyafajtákat akkor az ország vetésterületének 70–80 %–án termesztették. A Gülbaba és a Kisvárdai rózsa fajták kiváló minőségükkel hazánkban és külföldön egyaránt megbecsülést vívtak ki maguknak.

Kisvárdai munkahely–Mátészalkán a szolgálati villa

- Megérkezésem, amelyet áprilisra jósoltak a tudós orvosok, mindennapi eseménynek ígérkezett. Március közepén jártunk, és beköszöntött a tavasz. Budapesten lakó édesanyám elhatározta, hogy meglátogatja apámat, aki ez idő tájt Kisvárdán volt alkalmazásban – legfiatalabb vezérigazgatóként – a Burgonya Kereskedelmi Trösztnél. Egynapi zötyögés, marhavagonokban való vonatozás után szerencsésen megérkezett nagy hasával Mátészalkára. Elkvártélyozta magát a szolgálati villában és várta, hogy férje megérkezzen a munkából. Nagy volt a találkozás öröme egészen addig, míg éjféltájban el nem kezdődtek a szülési fájdalmak… - Nem volt orvos s a bábaasszony is kilométerekre távol egy másik szülésnél volt.

- Így csupán a magam erejére hagyatva, kínban szenvedő szülőm segítségével láttam meg a napvilágot március 17–én hajnalban, fél kettőkor, Mátészalka városában - írja könyvében önmagáról a Svájcban élő világhírű festőművész Faragó Miklós.

Szomorú látvány a telep mai képe

A festőművész édesapja ebben az időben Kisvárdán a Növénynemesítő Telepen dolgozott, az akkor visszatérő burgonyanemesítő Teichmann Vilmossal. Az itt nemesített burgonyafajtákat az ország 70–80 %–án termesztették. Ennek szervezése és szállíttatása, kereskedése volt Faragó József feladata.

Fia Miklós kisvárdai villámlátogatásán meglátogatta a ma már teljesen elhagyatott telepet, s szemében megjelenő könnyekkel küszködve nézte a település hírnevét nemzetközileg is ismert jelenlegi pusztuló állapotát. Rövid látogatás volt ez, de megígérte, hogy még ebben az évben visszatér a világhírű festőművész, –…aki elhagyva az ecsetet, az új és eredeti technika kedvéért, ujjával formálja át az élettelen anyagot egy új reneszánsz élő lelkévé…

Vincze Péter