Felejthetetlen ünnepnap

„Istenem, fél évszázad!” – hangzott el a döbbenet az egymás közötti beszélgetések, s az életutakat az osztályteremben felvázoló beszámolók során. A visszatekintésekből kitűnt, hogy a Ratkó-korszak sűrűjében született egykori diákok életútját bizony a rendszerváltozás meg-megtépázta, ám szinte kivétel nélkül mindegyiküknek sikerült a túlélés, önmaguk újbóli megtalálása. „Ebben, minden bizonnyal segített volt iskolátok szellemisége is” – összegezte a feleségével szintén az idő tájt Tiszalökön pályakezdő Pintér Miklós tanár úr, a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium későbbi igazgatója, aki örömmel fogadta az osztály meghívását. A tiszalöki Teleki Blanka Gimnázium és Kertészeti Szakközépiskola kertész tagozatának öregdiákjai 25 év távolából az idén május 31-én örülhettek újra egymásnak. A 15 öregdiák ugyanakkor szomorúan konstatálta, hogy hárman: Horváth Irén, Vasi Katalin és Zellerik József már nem lehetnek velük, miként szeretett osztályfőnökük, Csikós Lászlóné Szabó Borbála sem. A jubileumi osztályfőnöki órát így diáktársuk, Nagy Tibor dandártábornok „vezényelte le”. Borika néni első osztálya a sírjánál hajtott fejet, emlékezve rá s a már ugyancsak elhunyt tanáraikra, osztálytársaikra. E helyen elhangzott Borika néni testvérbátyjának, az ibrányi gimnázium egykori tanárának, Szabó Lajosnak az Üzenet az élőknek című verse Lefler György tolmácsolásában. Az eseményen részt vett a volt férj, Csikós László is. Az intézmény parkjában az iskolaalapító, Szakács Ferenc mellszobránál csoportképet villantott a vaku. A diri bácsi „parasztgimnáziumként” aposztrofált középiskolájában, noha a találkozás kedden történt, mégis felejthetetlen ünnepnapot érezhettek az öregdiákok. Az újságíró-költő tollából a találkozó apropóján egy hevenyészett versike is kicsordult: „Találkoztunk tizenöten, Tiszalökön, az ötvenen./ Mesélt Tibi, Zoli, Józsi: az Életet hogy kell sózni./ S mint lányokhoz szólt Janek, Béni, nem is volt ott öreg néni!” 
 

- Az osztálytársak nevében is: Lefler György  -