Szakértők értékelése a keleti partnerségi csúcsról: az EU-ban nem egységes a kezdeményezés kezelése

Budapest, 2011. október 6., csütörtök (MTI) - Rácz András, a Magyar Külügyi Intézet (MKI) tudományos főmunkatársa szerint míg korábban az EU hangoztatta, hogy a keleti partnerség kezdeményezés hivatalosan nem kapcsolódik az integráció bővítéséhez, a program múlt hét végi varsói csúcstalálkozója alkalmából többen felvetették a tagság ígéretét. Deák András, a Közép-Európai Egyetem (CEU) EU bővítési tanulmányok központjának kutatási igazgatója szerint azonban a varsói csúcstalálkozón nem sikerült az EU egészének ügyévé tenni a programot.

Rácz András az MKI-ban csütörtökön tartott előadásán arról számolt be, hogy az egy hete a keleti partnerségi programról tartott varsói konferencián - amely a csúcstalálkozó hivatalos kísérőrendezvénye volt - Nick Clegg brit miniszterelnök-helyettes kijelentette, a keleti partnerországokkal megkötendő társulási megállapodásokat Nagy-Britannia nem a tagság alternatívájának tekinti. Stefan Füle bővítési és szomszédságpolitikáért felelős biztos is azt emelte ki a konferencián, hogy bár a keleti partnerségi program nem tartalmazza automatikusan az EU-tagság lehetőségét, úgy tűnik, változik ez a trend - idézte fel a szakértő.

Deák András az MTI-nek nyilatkozva azt mondta, a papírforma érvényesült a varsói csúcson: az eredmények elmaradtak a házigazda Lengyelország várakozásaitól, de ezek az elvárások túlzóak voltak. A szakértő felidézte, az eredetileg a magyar EU-elnökség idejére szervezett tanácskozást időpont-egyeztetési gondok miatt halasztották el, arra hivatkozva, hogy a tervezett időpontban több más nemzetközi eseményt is tartanak, ám Angela Merkel német kancellárt leszámítva a varsói találkozón sem jelentek meg nagy számban a meghatározó nyugati tagállamok vezetői.

A varsói csúcson jelen voltak az EU legfőbb vezetői: José Manuel Barroso, az Európai Bizottság, Herman Van Rompuy, az Európai Tanács és Jerzy Buzek, az EP elnöke, továbbá Catherine Ashton kül- és biztonságpolitikai főképviselő. Ugyan eljött Angela Merkel német kancellár, de Nicolas Sarkozy francia államfő, David Cameron brit miniszterelnök és Silvio Berlusconi olasz kormányfő nem vettek részt a tanácskozáson, Václav Klaus cseh elnök pedig betegsége miatt mondta le a részvételét.

Deák András szerint a kezdeményezés első, 2009-es prágai tanácskozása azért volt kudarc, mert a tagállamok nem sorakoztak fel a keleti partnerség program mögé. A második tanácskozás "nem hagy ilyen keserű szájízt", de "kétségtelen, hogy nem sikerült az EU teljes ügyévé tenni a keleti partnerséget" - mondta.

A 2009-ben Prágában indított keleti partnerségi együttműködési program keretében az EU szorosabbra kívánja fűzni kapcsolatait hat volt szovjet tagköztársasággal, Örményországgal, Azerbajdzsánnal, Grúziával, Moldovával, Ukrajnával és Fehéroroszországgal. A prágai csúcson részt vevő 33 országnak csak alig kétharmada képviseltette magát legmagasabb szinten, a keleti partnerség országai közül Fehéroroszország és Moldova szintén alacsonyabb rangú képviselőt küldött.

A varsói találkozón Fehéroroszországról külön nyilatkozatot fogadtak el, amelyben az EU-tagországok képviselői aggodalmuknak adtak hangot a demokrácia állapota, illetve amiatt, hogy az országban romlik az emberi jogi és törvényességi helyzet.

Rácz András erről elmondta, Fehéroroszország soha nem volt olyan rossz gazdasági helyzetben, mint jelenleg, az ország "az összeomlás szélén" áll. Ennek oka részben az, hogy Fehéroroszország gazdasága eddig az olcsó orosz energiára épült - mutatott rá. Kifejtette, ha romlik az életszínvonal az országban, az Aljakszandr Lukasenka államfő helyzetét fenyegeti, és "nem tudni, meddig képes a rezsim a felszínen maradni".

Deák András is úgy látja, hogy Fehéroroszország "nagyon súlyos válságban lévő rezsim", az ország számára a fő kérdés jelenleg a gazdasági krízis átvészelése. Fehéroroszország komoly strukturális gondokkal küzd, gazdasági szerkezete leginkább a késő kádári korszakra hasonlít - mutatott rá. Véleménye szerint az ország vezetőit elsősorban az foglalkoztatja, hogy a gazdasági helyzet társadalmi-szociális hatásai átgyűrűznek-e a politikába, Aljakszandr Lukasenka államfő "a túlélésért küzd", ezért számára nem a legfontosabb kérdés országa és az unió kapcsolata.

A csúcstalálkozón ugyancsak téma volt a Julija Timosenko volt ukrán kormányfő ellen folyó per, az uniós vezetők Viktor Janukovics ukrán elnökkel tartott kétoldalú találkozóikon és a záró sajtóértekezleten is hangot adtak ezzel kapcsolatos aggodalmuknak.

Deák András szerint az igazi kihívás, hogy miként kezeljen az EU "egy a demokratikus normákat legalábbis burkoltan megkérdőjelező partnerállamot", amely nélkül azonban "nincs keleti partnerség", Ukrajna ugyanis a kezdeményezésben érintett legnagyobb ország. A keleti partnerségnek "rosszkor jött" a Timosenko-ügy - mondta a szakértő. Kifejtette, ha a pert valóban végigviszik, az ugyan várhatóan nem okoz olyan törést az ország és az EU között, mint amilyen a Fehéroroszországgal ápolt viszonyra jellemző, de elhidegülhetnek a kapcsolatok.

Rácz András úgy fogalmazott, az unióval kötendő társulási megállapodás válaszút elé állítja Ukrajnát: el kell döntenie, hogy az EU-t vagy az orosz-fehérorosz-kazah vámuniót választja, amelyről Vlagyimir Putyin orosz kormányfő korábban kijelentette, Ukrajnát is bevonnák. Még kérdéses, Kijev milyen választ ad - mondta a szakértő.

Deák András kiemelte, a kezdeményezés következő, két év múlva esedékes csúcstalálkozójáig a fő feladat a program gyakorlati működtetése, az intézményrendszer és a pénzforrások elosztásának hatékonyabbá tétele, hogy "beinduljon a rendszer", és megkezdődjenek az uniós finanszírozású projektek a keleti partnerség országaiban. Ez nem látványos szakasz, de szükség van rá, hogy "testet öltsön" a ma még "kicsit amorf kezdeményezés" - tette hozzá.

MTI