a sanzon királya

2021.10.13. 11:00

100 éves lenne Yves Montand

Száz éve, 1921. október 13-án született Yves Montand olasz származású francia filmművész, sanzonénekes.

A Firenzéhez közeli Monsummato Altóban látta meg a napvilágot Ivo Livi néven. Kétéves volt, amikor munkás szülei a fasizmus elől Franciaországba menekültek és Marseille-ben telepedtek le. Ivo 1929-ben kapta meg az állampolgárságot és változtatta keresztnevét Yves-re, a Montant, majd Montand művésznevet 1938-ban vette fel.

Francia földön is szegénység volt osztályrészük, így tizenegy éves korától dolgoznia kellett, volt lapkihordó, kazánkovács, fodrászsegéd, dokkmunkás és megpróbálkozott a sanzonénekléssel is.

A második világháború után a nagyobb lehetőségekkel kecsegtető Párizsba utazott, itt figyelt fel a tehetséges és meglehetősen jóképű fiatalemberre Edith Piaf.

A francia sanzon nagyasszonya, akihez egy ideig gyengéd szálak is fűzték, rendszeresen foglalkoztatta éjszakai mulatójában. Montand, aki az addigi szokásokkal dacolva öltöny és nyakkendő helyett ingujjban állt a színpadra, gyorsan a közönség kedvence lett, 1946-ban Marcel Carné Az éjszaka kapui című filmjében kamera elé is állhatott.

Yves Montand a Félelem bére című filmben (Le salaire de la peur 1953.)
Fotó: Compagnie Industrielle et Commer / Collection Christophel via AFP

A fordulópontot az 1951-es esztendő hozta meg életében: ekkor rendezte meg első párizsi koncertsorozatát, és ekkor kötött házasságot a híres színésznővel, Simone Signoret-val. A frigy nagyot lódított színészi pályafutásán is, 1952-ben elkészült leghíresebb filmje, A félelem bére. A vonzó, férfias Mario szerepét éppen rá szabták, elindult a világhír felé. 1957-ben feleségével forgatta a Salemi boszorkányokat, 1961-ben a Szereti ön Brahmsot? pedig Ingrid Bergmannal.

A hatvanas évek elején Hollywoodba is tett egy rövid kirándulást, a Szeressünk című feledhető vígjátékban együtt játszott Marilyn Monroe-val, akivel futó kalandba is bonyolódott. Monroe, aki ekkoriban az író Arthur Miller neje volt, úgy nyilatkozott, hogy életében nem találkozott még olyan vonzó férfival, mint Montand, kivéve persze Marlon Brandót (és talán a férjét is). A rövid liezonról egyébként Simone Signoret is megemlékezett Már a nosztalgia sem a régi című könyvében.

Európába visszatérve Montand emlékezetes alakítást nyújtott Alain Resnais A háborúnak vége, Costa Gavras Tökéletes bűntény és Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája című filmjeiben. Kiváló volt vígjátékokban is, utolsó nagy sikerét Claude Berri két, 1986-ban készült filmjében aratta (A paradicsom, A pokol).

Montand kellemes, bársonyos hangján számos sanzont vitt diadalra, köztük Kozma József Hulló levelek című szerzeményét, amely Az éjszaka kapui című filmben csendült fel, és vált világhírűvé. Dalaival az egész világot bejárta, 1957 tavaszán Budapesten is fellépett az Erkel Színházban, elsőként az 56-os forradalom leverése utáni nyugati kulturális bojkott után.

Simone Signoret és férje Yves Montand a
Ferihegyi repülőtéren 1957-ben
Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

Munkásszármazása meghatározta politikai nézeteit, hosszú ideig tevékenyen politizált a baloldalon, az ötvenes években lelkes híve volt a Szovjetuniónak. A sztálini terror leleplezése, az 1956-os magyar forradalom leverése után viszont szembefordult korábbi nézeteivel, a prágai tavasz 1968-as eltiprása pedig végképp kiábrándította a kommunizmus eszméjéből.

Montand és Signoret évtizedeken át a francia művészvilág álompárjának számított, noha köztudott volt, hogy a férfi nem a hűség megtestesítője. Az asszony azonban szemet hunyt férje kalandjai felett és bölcsen kivárta, amíg kihűl a láng. Házasságukból nem született gyermek. Signoret 1985-ben bekövetkezett halála után nem sokkal Montand feleségül vette a huszonhét éves Carole Amielt, és 1988 decemberében megszületett fiuk, Valentin.

1991 őszén Montand ismét forgatni kezdett, de a filmet már nem tudta befejezni, szívroham vitte el hetvenéves korában, 1991. november 9-én Senlis-ben. A Pére Lachaise temetőben helyezték örök nyugalomra első felesége mellé, szülővárosában szobor őrzi emlékét.

Borítókép: Yves Montand sanzonelőadás közben 1974-ben

Ezek is érdekelhetik