2013.07.01. 13:08
Nézőpont: Tanítani kellene...
<em>Okkal hihették a szülők, hogy a központosított tankönyvbeszerzésért felelős cégtől érkezett, általános iskolás gyermekük nevére szóló boríték ügyeskedő csalók műve. Hamar kiderült azonban, hogy a Kello nem humoros, hanem fenyegetős kedvében van, s a fehér csekk valójában nem a csemetéknek, hanem a tanulmányaik anyagi terhét nyögő felnőtteknek szól.
Okkal hihették a szülők, hogy a központosított tankönyvbeszerzésért felelős cégtől érkezett, általános iskolás gyermekük nevére szóló boríték ügyeskedő csalók műve. Hamar kiderült azonban, hogy a Kello nem humoros, hanem fenyegetős kedvében van, s a fehér csekk valójában nem a csemetéknek, hanem a tanulmányaik anyagi terhét nyögő felnőtteknek szól. Palicz István jegyzete.
Idén egy hónappal korábban kell kinyögniük, voltaképpen meg kell előlegezniük az iskolai tankönyvek árát, ha csak nem akarják megkockáztatni, hogy szemük fénye könyvek nélkül maradjon. Lényegében ezt adja hírül az előre be nem jelentett értesítő, tételesen felsorolva a szükséges tudástárak típusát és a tavalyinál rendszerint borsosabb árát.
A levélke – bizonyára a papírtakarékosság okán – azt nem részletezi, sőt, meg sem említi, miért reformálták meg a tankönyvvásárlás megszokott rendjét, erről miért nem értesítették a szülőket, pedagógusokat, hogyan szerezték meg a kiskorúak adatait, s egyáltalán, miért velük leveleznek? A központosításkor megígért alacsonyabb áraknak nyoma sincs, ehelyett korábban és többet kérnek-követelnek a családoktól.
A szerencsésebbeknek „csak” a nyaralásra, vagy a lakásfelújításra félretett pénzüket kell beáldozniuk, de sokaknak nincs mihez nyúlniuk. Az iskoláztatási támogatásra őszig várniuk kell, mert azt „elfelejtették” összehangolni az új rendszerrel a döntéshozók. Papírra kellene vetni, hány bőrt nyúztak már le ilyen-olyan módon a magyar családokról, s azok milyen túlélési taktikával vészelték át a nehéz időket. Ez a tankönyv legalább – a Kellohoz hasonlóan – megérné a pénzét.
