’56-ra emlékezett a Kossuth

Nyíregyháza - Sok diákunk ma is úgy gondolkodik és érez a hazáról, mint azok a hősök, akik előtt fejet hajtottunk a napokban.  Az 1956-os forradalomra emlékeztünk meg az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban október 21-én az evangélikus nagytemplomban. Nálunk minden évben kiemelt ünnep az október 23., mert 1956-ban több Kossuthos diák is életét vesztette vagy börtönbe került.

Az idei megemlékezés kezdeteként, mi, a 4/10. osztály tagjai műsorral fejeztük ki tiszteletünket Magyarország népének, és emlékeztünk azokra, akik a sztálinista diktatúra és a szovjet megszállás ellen harcoltak.

A szabadságharc a budapesti diákok békés tüntetésével kezdődött, ami a fegyveres felkelők vesztével fejeződött be. A tömegtüntetés még aznap éjjel fegyveres felkeléssé nőtt. Ez a szovjet csapatok meghátrálásához és a kormány bukásához vezetett.

Mártírrá váltak az áldozatok

Amikor a diákokat a rádiónál ÁVH-s fegyveresek fogadták, a tömegben elszabadultak az indulatok. A katonák lövöldözni kezdtek a levegőbe, amit az ÁVH-sok támadásként értelmeztek, és a tömegbe lőttek. Több tüntető megsérült, meghalt. Október 28-án Nagy Imre meghirdette a felkelőkkel való megegyezést, és feloszlatta az ÁVH-t. A felkelést leverték. Az iskola tanulói Szilágyi Zoltán és Dandos Gyula a nyíregyházi bátrak között vonultak az utcára és váltak az 1956-os forradalom áldozataivá, számunkra mártírrá. Ennyi év után is megállunk előttük mi, mai Kossuth diákok és fejet hajtunk hitük, lelkesedésük és bátorságuk előtt.

A harmadik emléktábla Bán István öregdiák, református lelkész táblája, a Szent István utcán a Magyar Rádió nyíregyházi rádiójának falán található. A lelkész hosszú üldöztetés után találta meg nyugalmát. Nekünk, mai Kossut-diákoknak van mire emlékeznünk!

Sokan az itt tanulók közül ma is úgy gondolkodnak és éreznek a hazáról, mint azok a hősök, akik előtt fejet hajtottunk ezekben a napokban. Személyes példájuk nekünk az igazi hazaszeretet. Ahogy az ünnepi istentiszteleten is énekeltük: „Minket az Úristen nem teremtett kósza szélnek, mert helyünk van itten, ahol őseink is éltek. Itt a hazánk, bárhova térünk, ennek emléke marad vélünk, távoli tájról ide érzünk.”

Hajdú Eszter (4/10)

Felkészítő tanár:

Kecskmétiné Szilvási Zsuzsa