„Hiába takarják el a szemüket!”

A hajléktalanoknak télen még nagyobb szükségük van a segítségre. Eddig kegyes volt hozzánk az időjárás, de a napokban visszafordíthatatlanul megérkezett az őszi-téli hideg, éjszakánként nem ritka, hogy nulla fok alá süllyed a hőmérséklet. A fővárosban rendelet tiltja, hogy bárki is életvitelszerűen tartózkodjon egyes közterületeken.

Nyíregyházán a november 28-ai közgyűlés tervezett napirendjei között szerepel a közterületek használatának, valamint a közutak nem közlekedési célú igénybevétele engedélyezésével kapcsolatos eljárásokról szóló önkormányzati rendelet módosítása, jelenleg az előkészítése zajlik – tudtuk meg Bodrogi Lászlótól, a közterület-felügyelet vezetőjétől.

Gáborral és Tiborral Nyíregyháza belvárosában találkoztunk, éppen két rendőrrel beszélgettek. Amikor a hatóság továbbállt, megszólítottuk őket.

– Se nappali, sem éjjeli szállóra nem megyek, csak akkor, ha tisztálkodni szeretnék. Még csak nem is eszem melegedőben – mondta Gábor, aki azt is elárulta: őt és barátját nem bántják a rendőrök és a közterület-felügyelet emberei, mert tudják, hogy rendesen viselkednek. – Inkább vigyáznak ránk. Vannak olyan utcán élők – főleg télen –, akik egy cigiért vagy néhány fillérért „megeszik” egymást. Mi nem vagyunk ilyenek, ha kell, megvédjük ugyan magunkat, de mindig jól jön a segítség.

Nyakkendőtől a kukákig

– Számomra a legfontosabb a becsület, a tisztesség és az emberség. Na meg a barátság – mutat Gáborra a beszélgetésbe bekapcsolódó Tibor, aki bár nehezebben nyílt meg, de miután a bizalmába fogadott minket, el-elcsukló hangon elmesélte a történetét.

– Több mint huszonhat évig dolgoztam a vendéglátásban, előbb felszolgálóként, majd üzletvezetőként. Aztán megromlott a házasságom, elvesztettem a munkámat, többször kerültem utcára, legutóbb júniusban. Eddig dufartokban, lócákon aludtam, de jön a tél... – sóhajt fel a férfi, aki saját bőrön is megtapasztalta már, milyen az, amikor a hajléktalanok a túlélésért küzdenek.

– Minél hidegebb van, annál több a lopás és az erőszak az utcán élők között, és gyakrabban támadnak járókelőkre is, hogy meglegyen a napi alkohol-, cigi- és kajaadagjuk. Ha belenyúlok egy kukába, megbüntetnek, még akkor is, ha egy kétforintos aludobozt veszek ki belőle. Aki koldul, az is így jár. – Furcsa ez, kedveském, amíg fehér ing és csokornyakkendő volt rajtam, addig embernek tartottak, most meg, hogy így élek, hiába vagyok tiszta és tisztességes, mindennap attól kell rettegnem, mikor lopják le rólam a cipőt vagy viszik el a két szatyrot, amiben benne van mindenem.

Megkezdődött a krízisidőszak

– Nekem van hová mennem éjszakánként, egy afféle búvóhely. Nincsen fűtés benne, de még így is jobb, mint kint aludni – törte meg a beálló csendet Gábor, aki Budapestről jött Nyíregyházára, hátha itt talál valami kiutat az eddigi sorsából, de eddig nem volt szerencséje.

A kérdésre, hogy mi lesz, ha tartósan beáll a mínusz, Tibor fakó hangon felelt: egyszerűen megfagynak. – Ebben az országban nem törődnek velünk. Amíg meg nem halnak az utcán jópáran, addig nem beszélnek a hajléktalan-ügyről, pedig van és lesz is, hiába takarják el a szemüket és fogják be a fülüket az emberek.

Szoboszlai Katalin: Bár időnként mozgás tapasztalható, a hajléktalanok száma stagnál.

– November 1-jén megkezdődött a téli krízisidőszak a hajléktalan-ellátásban. A szociális munkások este 10 óráig fokozottan segítik az utcán élőket, a krízisautó- és a diszpécserszolgálatunk pedig napi 24 órában működik – avatott be minket dr. Szoboszlai Katalin, a Periféria Egyesület elnöke, s hozzátette: lakossági bejelentésre a város bármely pontjára elmennek, ha hajléktalan embernek van szüksége a segítségükre.

A kérdésre, hogy nőtt-e az idén a hajléktalanok száma, az egyesület vezetője elmondta: bár időnként tapasztalható egy kis mozgás – néhányan elhagyják a várost, majd újak érkeznek –, az otthontalanok aránya stagnál, gyakorlatilag állandó az ügyfélkörük.

Fokozott figyelemmel

– Azok, akiknek nincs állandó lakásuk, napközben gyakran bejönnek hozzánk az irodába, ahol elintézhetik az ügyeiket is. Igyekszünk ruhával, élelmiszerrel is segíteni, a téli krízisidőszakban pedig megerősített utcai szociális szolgálat keretében felkeressük, s ha szükséges, éjjeli menedékhelyre, kórházba szállítjuk őket. Bár többen azt mondják, hogy nem szívesen mennek éjszakai szállásra, azt tapasztaljuk, hogy a nagy hidegben már kevesen maradnak az utcán: vagy meghúzzák magukat ismerősöknél, vagy szállást kérnek a menedékhelyen.

– A munkatársaink mellett a lakosság is segíthet abban, hogy az otthontalan emberek újra közelebb kerüljenek a mindennapokhoz, hiszen ők az életvitelük miatt háttérbe szorulnak, pedig mindannyiunknak el kell fogadni, hogy köztünk és velünk élnek.

KM-CSA