„Méltósággal viselték a bajt”

Nyíregyháza - Zsoldos Barnabás élőben tudósított, amikor összeomlott egy ház Tákoson.

– Ezek olyan élmények, amelyeket soha nem lehet elfeledni – kezdte visszaemlékezését a tizennégy esztendővel ezelőtt történtekre Zsoldos Barnabás, aki a Kossuth Rádió Krónika szerkesztőségének tagjaként szinte éjjel-nappal tudósított a helyszínről.

Autón állva várta a helikoptert

– Aznap délelőtt Botpaládot és Kispaládot a Batár elöntötte. A Batár normális körülmények között egy patak, és egy rövidke szakaszon a magyar–ukrán határt is jelenti. A Tisza vize azonban úgy felduzzasztotta, hogy kilépett a medréből, és nagy területet öntött el. Ott dolgoztam, amikor dél körül jött a hír, hogy a Tisza Tarpa és Tivadar között átszakította a gátat.

– Tarpáról bejelentkeztem a Krónikába, majd amikor indultam volna tovább, dr. Helmeczy László, a megyei közgyűlés akkori elnöke figyelmeztetett engem és az akkori tiszti főorvost, hogy kerüljünk Beregsurány felé. Én megfogadtam a tanácsát, a tiszti főorvos viszont Gulács felé indult. Nem jutott messzire, mert a víz lesodorta az autót az útról, ő a kocsi tetején állva várta a helikoptert.

– Nagyon sok megrázó élményben volt részem – folytatta az árvízi krónikás. – Például élőben tudósítottam Tákosról, amikor a közelemben álló ház összeomlott. A tulajdonosok, az idős házaspár összeölelkezve, szemük sarkában fájdalmas könny-

cseppekkel nézték, ahogy életünk munkája a semmibe vész. Számomra a legmaradandóbb az, hogy a beregi emberek micsoda méltósággal viselték ezt a hatalmas bajt. Nem jajveszékeltek, nem kárhoztattak semmit és senkit, tudomásul vették azt, hogy a víz nagyobb úr, és bizakodva néztek a jövő elé.

– A tarpaiak fittyet hánytak a kitelepítési tervre, miszerint nekik Nyírmadára kellett volna indulniuk. Ők a Nagy-hegyre mentek fel, hiszen évszázadok óta oda menekültek a víz elől. A gulácsiak a bajban sem veszítették el a humorérzéküket. Mondogatták is: könnyű a tarpaiaknak, hiszen a hegyen van bor, kolbász, szalonna, ott könnyű átvészelni a terhes napokat… – zárta visszaemlékezését Zsoldos Barna.

KM-ML