Felfalja a technika a kultúrát?

Régen elképzelhetetlennek tűnt egy olyan telefon, amivel nem csak az illető hangját halljuk, de láthatjuk is, vagy olyan robotok, amelyek emberhez hasonlóan, gimnasztikai gyakorlatokat képesek megtanulni. Gondoljunk csak Boston Dymanics robotjaira! Az ember mindig törekszik az újra, a kényelemre és hajtja egy alapvető kíváncsiság is. De tényleg valóban olyan jó az, ha mindent gépiesítünk? Maradhat ugyanaz az értéke? Tényleg mindenre képes lesz egy robot?

Valóban igaz, hogy embert próbáló a mesterséges intelligencia, hiszen 2017 májusában egy gép legyőzte a világbajnok go játékost is. (A go a világon a legnehezebb táblás játék, volt szerencsém tanulni, és bátran állíthatom, hogy ez az állítás igaz.) A gépek, úgy tűnik, előregondolkodásban verhetetlenek az emberrel szemben.

De hogyan viszonyul egy robot a művészethez, a kultúrához? Meg tudja állapítani egy gép, hogy szép-e az adott festmény, el tudja-e mondani milyen érzéseket vált ki belőle? Egy gép képes volt megfejteni, hogy ki írt bele Shakespeare drámáiba. De önmaga tudna egyet alkotni? A kultúra az, ami számunkra még él, s amit csak ember képes megvalósítani. Oravecz Nóra szavaival élve: „Ideje felkészülni arra, hogy a jövőben csak azok tudnak majd érvényesülni, akik helyettesíthetetlenek lesznek. Aki képes lesz valami olyat csinálni, amit egy robot nem, az továbbra is értékes lesz.”

Képesek vagyunk alkotni, ezt ne felejtsük el. Ne temetkezzünk be a digitális világba, fejlesszük kreativitásunkat, készségeinket és őrizzük meg hagyományainkat, mert idővel, ha hagyjuk, a lélek és a kultúránk elveszhet.

Nem felejthetjük el, hogy a gépek csak gépek, nincs lelkük. Nem rossz dolog a fejlődés, de néha kicsit ijesztő, mert mindennek van jó és rossz oldala is. Jó oldala a kényelmünk és a könnyebb életünk, a rosszabb, hogy talán elveszítünk valamit, amire oda kellene figyelnünk.

Mert a kultúra és a kreativitás az egyik legnagyobb kincs az emberben.

- Somos Zsuzsanna, ZIG -