Kiss-gólok után nem kicsi rakás

Szabolcs-Szatmár-Bereg - A nagyhalászi játékos-edző először „cserélte be” magát – jól tette, két perc alatt eldöntötte a meccset.

Így kell egy trénernek példát mutatni. Nem csupán papolni, mit, hogyan kell csinálni. Kiss Gábor nem bírta tétlenül nézni, hogy – az egyébként kifejezetten veretes őszi szezont produkáló – nagyhalászi csapat a második félidő hajrájában még „égett” a Nagykálló elleni, a tavaszról előrehozott idegenbeli mérkőzésen. Az utóbbi fél esztendőben jobbára csak szenvedő, valamennyi megyei első osztályú bajnok fellépését elbukó sereghajtó 1–0-ra vezetett, amikor a halászi játékos-edző becserélte magát. A blamát pedig úgy úszta meg társulata, hogy a szakvezető előbb a 88. percben egyenlített, majd szinte a középkezdés után a győztes gólt is berámolta a hazaiak kapujába. Ehhez csak annyit: a harmincnégy esztendős férfiú mindeddig egy árva másodpercet sem töltött a pályán ak aktuális idényben, vagyis nem vesztegette az idejét.

Nem mellékesen, az újonc Kiss-legénység így harmincra kerekítette megszerzett pontjai számát, így a hetedik helyről rugaszkodhat neki a folytatásnak. Így alaposan megfricskázták azokat, akik a rajt előtt azt prognosztizálták: ez brigád tuti kieső...

– A nyolcvanadik percben a stopperórámra néztem, és egy hirtelen ötlettől vezérelve, lesz a mi lesz alapon, becseréltem magam – taglalta a történteket Kiss Gábor. – Nem igazán készültem beállni még be sem melegítettem, csupán ledobtam a melegítőmet és jelentkeztem a cseréhez, így először léptem pályára az ősszel. A játékvezető közölte, hogy már csak két perc van hátra a rendes játékidőből plusz a hosszabbítás, amikor szögletet végezhettünk el amit a hazaiak röviden fejeltek ki, én pedig a kapunak háttal állva 11 méterről ollózó mozdulattal rúgtam a labdát a hálóba. Nagyon nem volt idő örülni, mert még az iksz is vereséggel ért volna fel számunkra, így a középkezdés után nem sokkal labdát szereztünk és egy bal oldalról jött beadás után, sikerült a kapuba fejelnem a labdát, ami után következett a „kicsi a rakás” effektus.

Szó se róla, a hosszú téli hónapok során többször felidézhető majd a nem mindennapi fordítás. Kiss Gábor pedig a felkészülés közben esetlegesen lankadó játékosai eszébe juttathatja: nem véletlenül követel kemény munkát, ha kell, ő áll a sereg élére.

– Azt hiszem minden játékos álmodik arról, hogy az utolsó percekben eldöntsön egy mérkőzést, nekem ez most sikerült igaz nem tévés meccsen „csak” a megye egyben, de örök emlék marad számomra, és külön örülök annak, hogy nem csak a pálya széléről hanem már a pályáról is tudtam segíteni a csapatot a sikeres őszi szereplésben.

KM-KT